Harry
-Apu,Apu!Nézd!-ugrott a hátamra a kisfiam kora reggel ,mikor még bőven nagyfiús dolgokról álmodoztam.Kicsi térde belevájódott a lapockámba ezzel egy fájdalmas nyöszörgést kicsalva belőlem.Kénytelen voltam nem figyelmen kívül hagyni a kisfiús,magas hangját,mivel az ágyon és rajtam kezdett ugrálni miközben azt kántálta hogy
-Nézd,nézd,nézd!
Felé fordultam álmos szemmel és félig felárbócozva-amit ő jobb esetben nem látott a takaró miatt-közben meglestem az órát ami reggel 9-et mutatott.Igen,nekem ez korán hiszen egy 4 éves nagyon le tudja szívni egy felnőtt férfi energiáját is.Miután realizáltam,hogy úgy sem alszok ma többet minden figyelmemet Theo felé irányítom aki még mindig ugrál az ágyon sikoltozva.
-Hé!Mit csinálsz?Mi az ott a kezedben?-kérdeztem tőle,komolyan mi az ott a pici mancsában?
-Ez eper ízű lufi ,és ez meg kukac!Nem látood Apu?
-Theo!-kiáltottam rá a kelleténél hangosabban.Azonnal kikaptam az ízesített kotont a szájából.Uram atyám!Hol szerezte ezt?Zayn!
Theo nagy szemekkel nézett rám vissza és nagyon nem értette a helyzetet.Ahogy én sem.Hogy szerezte meg ezt és mikor volt kint az udvaron gilisztát szedni.Ahogy elnézem nem a járdán találta szerencsétlent ,hanem kiásta földből a kis kezével.Tiszta sár a mancsa és ezzel együtt a selyem méregdrága takaróm is.Néztem rá pár másodpercig döbbenten és próbáltam nem kiabálni vele.A francba ,hogy nem tudok rá haragudni!Túlságosa hasonlít a másik apjára.Kék nagy szemek ,egyenes haj ,apró termet.Ránéztem a fél gilisztára ami még mindig a kezecskéjében lógott ,pfujj de gusztustalan,ennél még Louis hulláját elégetni is gusztább volt.
Mikor lelőttem őt végre megnyugodott a lelki ismeretem,hiszen végre bosszút állhattam amiért 2 évet veszítettem az életemből miatta.Theo persze nem volt benne a tervben-elég ideges lettem mikor megtudtam,hogy terhes és várnom kell-,tehát nem ölhettem meg azonnal,hiszen a gyerekemet csak nem ölöm meg!Ki tenne ilyet?Sose fogja helyettesíteni Darcy-t ez a kis szaros,de attól még az életemet adnám érte.Csak a gyerekeimet szerettem talán feltétel nélkül egész életemben.
A kotont a kukába dobtam és a halott gilisztát is megpróbáltam kiszedni a kezéből ,de nem hagyta.
-Naaa!Apu,oda akarom adni Zayn bácsinak a szülinapjára!-
-Nincs hiszti,szépen is lehet mondani.-Eszem ágában nem volt elvenni tőle ez után,már most láttam a haverom fejét mikor meglátja a kis cukiságot becsomagolva.Komolyan azt mondtam ,hogy cukiság?Túl sokat vagyok gyerekek közelében...
Az ölembe húztam kimelegedett testét és puszit adtam a homlokára.Nagy szemekkel nézett rám,mint mindig mikor tudja,hogy rosszat csinált.Rámosolyogtam,hogy tudja nem haragszom.
-Soha többé ne fogj meg ilyen lufikat többé,oké?
-Miért?
-Mert az mondtam.-ez egyántalán nem elégítette ki a kérdését ,de nem érdekelt.
-Gyere együnk valamit.
-Zayn bácsi csinált gofgit!
-Gófrit.-javítottam ki őt.
Erre kiszalad a szobámból,ki a konyhába otthagyva engem a gondolataimmal.
Sosem voltam még boldogabb,főleg hogy Louis sincs többé.
