21.rész

Nagyon el szomorodtam amiért nem érkeztek kommentek, mivel ha nincs kinek írják akkor nem is fogok. A kérdezz-felelek még mindig érvényben van mivel csak egy levél érkezett.
Kérlek adjatok élet jelet mert így nem fog működni....
:( H

Gyomor rúgás. Puffanások, tompa hangú földre esés, Harry kiállítása, egy kés, vér sok vér...

Uhh, baszki, hol vagyok? Dohos szag van és hideg, kurva hideg. Hol faszban vagyok?  Olyan hideg van hogy az ujjaim elgémberedtek, a fülem pedig fáj az elfagyás miatt, de mégiscsak van egy kis hőforrás a kegyetlen hidegben és sötétben, ez pedig egy test ami rajtam van. Olyan ismerős az illata. Valami meleg folyik végig az arcomon de nem tudom be azonosítani hogy mi az.
Megpróbálok meg mozdulni de amint modulok egyet bele nyilal a fájdalom az alhasamba. Felnyögök a hirtelen jött érzésre. Végig szalad a gerincemen majd a mellkasomban állapodik meg. Zihálva nyújtom ki a karomat jobbra de bele ütközik valami keménybe, kicsit még taszigálom de nem mozdul. Hol vagyok? Alig kapok levegőt, ezért elfordítom a fejem, de nem lesz jobb.
A szemem kezd hozzá szokni a sötéthez és valamennyire ki tudom venni a körülöttem lévő tárgyakat. Egy nagyon szűk helyen vagyok.... vagyunk. Valaki fekszik rajtam. Megemelem a fejem hogy jobban lássam ki az. Ó Istenem! Harry.
Az arcát alig lehet kívenni de nem a sötét miatt hanem a sok vértől ami az arcát borítja. Atya Isten! Mi történt vele? De lélegzik... Tehát nem lehet olyan nagy baj. A feje le esik az enyém mellé a mozgolódásom miatt. Meleg lehelete picit fölmelegiti az arcomat a hidegben. Ó, kicsim! Nagyon - nagyon remélem hogy az nem az ő vére. Legyen inkább az enyém csak neki ne legyen baja.
Pillanatokon belül olyan görcsös érzés támad a hasamban mint még soha. Az az mégis.... Oh! Csak. Ezt. Ne. Istenem miért? Miért teszed ezt velem? Nem kínlódtam még eleget?
Zihálva kapkodom a levegőt és nem csak a kínzó érzéstől amit az alhasamban érzek hanem a rémülettől is. Egy picit enyhül a kín, felsohajtok a megkönnyebbüléstől de nem tart sokáig ez az állapot mert egy másodperc múlva már újra ordítok a fájdalomtól. Az ujj onnan jött hullám jobban fáj mint az eddigiek. És ekkor olyan dolog történik ami csak még jobban okot ad a félelemre. Meleg vér kezd el szivárogni a lábaim közül...

***

-Jó reggelt Cicuskám!-föl nyitom a szememet a hangra amit a szőke elrablonkhoz tudok azonosítani. Pontosabban Karl. Volt oly szíves bemutatkozni az utóbbi 6 napban amit egy szűk és dohos pincében töltöttem a még mindig eszméletlen Harry vel. Kétszer föl kelt de vissza is aludt... ájult.
Karl a hat nap alatt most jött le másodszor és ugyan olyan beszivott fejet vágott mint mindig. A képébe szerettem volna köpni. A szeme közé. Igen oda.
Ugyan abban a ruhában voltam mint ami amiben ide hoztak. Tehát a vér áztatta csőfarmerom csak még jobban emlékeztetett arra hogy valami nagyon nincs rendben.
Föl néztem a szőke faszra aki vigyorgott mint hülye gyerek. Minek örül ennyire?
-Látom ébren vagy.
-Látom nem vagy vak. Csak tükröd nincs mert a hajad úgy néz ki mint egy fészek. - szúrtam oda neki. Erre csak ó-zni kezdett és a szívére szorította a kezét.
-Nahát! Mily megtiszteltetés! Harry is fel kell. - oda néztem és láttam hogy tényleg föl emelte a fejét az ölemből.
-Ne aggódj, nem kell sokáig itt a földön aludj hamarosan aludhatsz Louis hullájan.
-Te rohadék! - ordította és rá rontott Karl ra, akinek a csicskái azonnal léptek és hátra lökték és így rám esett. Mindketten fel nyögtünk. Én a súlyától ő pedig az ütéstől amit kapott az egyik izomagytól.
Le mászott rólam és le törölte az orrából folyó vért .
-Sajnálom... - mondta nekem zavarodottan. Látszott hogy nem igazán van még képben. Csak most kezdtem el felfogni amit mondott. Meg akar ölni....? Harry-re néztem ijedten aki gyilkos tekintettel méregette a szöszit.
-Egy ujjal ne menj hozzá érni! - ordította majd az előzőből nem tanulva újra rá rontott. És most is ugyan azzal a sikerrel esett vissza a földre mint legutóbb.
-Csak figyelj! Add a kést Oliver.

20.rész

Mikor meghal a gyereked egy új fokát érezheted meg a gyásznak és a fájdalomnak. Szavakkal nem lehet el mondani, bele se lehet gondolni, milyen kínt érez egy szülő mikor a szeme előtt, a karjaiban hal meg a gyereke.
Sosem fogom el felejteni azt az érzést mikor láttam kifröccsenni a vérét Darcy-nak.
Egyszerűen nem lehet el mondani ezt az érzést ha nem éled át.
Senki sem fogja betölteni azt az űrt a szívben amit maga után hagyott. Soha. Senki és semmi.
Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
Csak az jár a fejemben hogy én kellett volna meghaljak. Nem ő és nem más. Olyan pici volt és ártatlan,nem érdemelte meg ezt a sorsot.
NEKEM KELLETT VOLNA MEGHALNOM!
Ha nincs a kezemben akkor nem hal meg. Én halok meg. Nem ő. Megmentett engem.
A gyásznak fokozatai vannak.
Első. Tagadás.
Második. Pofán csap a valóság, hogy "de, igen, nincs többé jobb ha fölfogod"
Harmadik. Sokk. Egyszerűen nem tudod irányítani az érzéseidet, kontrollálhatatlanok. A zuhany alatt sirok és rázkódok. Rohamaim vannak és ki fordul a szemem. Aztán semmi. Majd kezdődik elölről. Minden.
Negyedik. Harag. Ebben a szakaszban szinte mindenkire haragudtam még Harryre is, pedig neki tényleg semmi bűnrézsessége nem volt a halálában. Legfőképp természetesen Luct hibáztattam hisz ő gyilkoltak meg. Az a féreg a pokolra jutot az biztos.
Ötödik . Érzelemmentesség. Ebben az időben nincsenek sem könnyek sem szavak sem rohamok. Csak nézel ki a fejedből, nincsenek gondolataid,érzéseid, csak a nagy semmi. Nem eszel sem iszol, sőt azzal bünteted magad hogy nem elégíted ki a szükségesleteid. Mikor már érzem hogy kapar a torkom a vizhiánytol és görcsöl a hasam az éhségtől akkor sem eszek és iszok semmit.
Megérdemlem
Hatodik . Elfogadás.
Én jelenleg a negyedik fázisban vagyok, Harry...hát ő.. Azt hiszem ő még mindig a másodikban van. Nem tudom miért volt nekem könnyebb feldolgozni 5 hónap alatt. Talán azért mert ő a testvérét is elvesztette, megölte.
Reméltem hogy sikerül elfogadnom ezt de képtelen vagyok. Ezt sosem fogom el fogadni.
Harry sokszor csak ül a konyhában és a ruháját fogja Darcy-nak. Órákon keresztül csak ül, aztán robban. Üvölt és csapkod össze töri a dolgokat a végén meg már magával ordibál.
Ilyenkor nem lehet vele beszélni, teljesen ki van fordulva önmagából. Egyszer megprobáltam de az lett belőle hogy kaptam egy pofont amit természetesen egy több órás bocsánatkérés és együtt sírás követett.
Most sem volt másképp.
-EZ KURVÁRA NEM... NEM... Á!! - már beszélni sem tud a haragtól.
-Harry kérlek! El kell fogadnunk! Nincs más választás!Kurva nehéz de meg kell tennünk!Állj le! - közeledtem felé óvatosan. - Kérlek... -könyörgtem neki sírva.
-Nem... Nem nem! - haját tépve rogyott a karjaiba ami miatt le estem a földre a súlya miatt vele együtt. Az sem segített hogy megint hányingerem van.
-Cssss.. - sosem hittem volna hogy egyszer én fogom őt így vigasztalni. Hát ez is eljött sajnos.
-Cseszett nehéz. Tudom. Nincs más választásunk,  meg....
-El kell mennünk innen. Most. Nem tudok itt maradni tovább. Ahhoz... Ahol meg.. Mrg.megmeg... Halt. - suttogta szinte érthetetlenül.
-Rendben, elmegyünk, elmegyünk. Hova...?
-Nem tudom. El. Csak ne legyünk itt. - szipogta.
Egy hatalmas ordítotásra kaptuk fel a fejünket mindketten. Zayn. Még egy.
-Majd én segítek új álom otthont találni babáim. - nevetett hangosan és gúnyosan a magas szőke körülbelül 26 éves férfi. Ki a fasz ez?
-Takarodj! - ordította Harry fölpattanva és magával rántva engem is. Ki ez a férfi és mit akar? Istenem mit akarsz még? Nem volt elég hogy elvetted a lányom?
-Mit akarsz? - kiálltott a Harry ezúttal már egy nagy konyhai kés volt a kezében és magabiztosan emelete a szökére.
-Ó ugyan? Azt hitted meg úszhatod? Meg ölted a legjobb emberem kábé fél éve. Bocsi hogy ennyit késtem de jól el bújtál. - biggyesztette le az ajkát gúnyosan.
-Gyertek srácok!-Erre be jött 3 gorilla az egyik vonszolta magával Zayn t aki fél holtan pislogott a véres szempillái alól. Mi történik?
El Bújtam Harry mögé aki idegesen fújatatott.
-Nem lesz semmi baj. - mondta nekem.
-Takarodj innen! - kiállította-Mit tettél vele?! - tett két nagy lépést feléjük de meg állt mikor a szőke srác gorillája rá szegezte a pisztolyát. Meg torpant de ugyan olyan dühösen fujtatott tovább. Remegtem az adrenalintól és a félelemtől, csak Harryt ne vegyék el tőlem! Senkim sem maradt rajta kívül, ohh istenem csak ezt ne. Mikor Darcy t el vesztettem többször is megfotdult a fejemben az öngyilkosság, de sosem tettem meg nem tudom miért, talán nem láttam értelmét, vagy csak úgy éreztem hogy én még nem végeztem itt, Harry nem hagyhatom itt, szeretem őt és tudom hogy nélkülem nem bírta volna ki ezt az 5 hónapot. És én sem nélküle az biztos, napokon keresztül sírtunk az ágyban,földön, ahol jól esett.
Az hogy nem öltem meg magam az nem jelenti azt hogy nem vágtam magamat mint egy elmebeteg.
-Zayn t és Louis t hagyd ki ebből! - nem foglalkozott a srác Harry vel. Csak mondta a magáét.
-Ügyes húzás volt el hozni Louit Londonból! Így picit nehezebb volt de meg-ta-lál-ta-lak! - mondta gúnyos hangnemben én pedig szerettem volna meg ütni ezt a pöcst amiért így bántja Harry-t.
Hirtelen olyan hányinger kapott el hogy mag szédültem és majdnem el estem de szerencsére meg tudtam kapaszkodik a konyhapultban. Mi van velem?
El kezdtem öklendezni mert már nem bírtam tovább és a mosogatóba taccsoltam.
Minden szem rám szegeződött, Harry aggódva nézett rám a többiek - Zaynen kívül aki már eszméletlen volt szerintem - undorodva nézték.
-Jól vagy? - hátrált Harry felém miközben őket nézte. Annyira utálom hogy ilyen gyenge vagyok! Mindig én vagyok az akit sajnálni kell. Annyira utálom....
-Persze. - nyögtem miközben megtöröltem a számat olyan sok mindenen mentem keresztül az utóbbi hónapokban, de ezek közül az egyetlen jó az volt hogy vissza kaptam Harry-t. Nem akarom most el veszíteni, mert akkor biztosan és fogok gondolkodni azon hogy meséljek magamat. Csak őt ne.. Nem maradt senkim..
Ők akartak el kapni Londonban? Tőlük hozott el Harry? Mit akar ez a faszi?
Van egy olyan érzésem hogy semmi jót...