Késés

Ne haragudjatok amiért nem hoztam részt hétvégén. A hét közben próbálom pótolni. Ha ez nem fog sikerülni akkor hétvégén 2 hosszú rész lesz.
:) H

19.rész

Sziasztok! 
Örülök hogy tetszik a történet! Köszönöm a biztató kommenteket! 
Szeretnénk titeket megkérni hogy aki eddig olvasta a blogot az adjon egy kis élet jelet csak hogy tudjam hányan vagyunk, mivel hamarosan vége a sztorinak(ha kevesen vagytok). 
A részről csak annyit hogy még nekem is könnyezett a szemem írás közben. Szóval zsepiket elő! 
Köszönöm! 💗🌁💧
Jó olvasást! 📖 



HARRY
Lepergett előttem minden ami gyerek korunkban egymáshoz kötött a testvéremmel. A közös csínyek, a közös titkaink, vicceink, szívbe markoló testvéri szeretet jelei. Minden lejátszódott előttem mikor meg láttam őt.
Vékonyabb testalkatú volt mint én, de 0,6 mm-rel magasabb - merthát fontosnak találtuk ezt meg mérni 9 évesen -, a szeme pedig nagyobb és kedvesebb az enyémnél ránézésre. Pedig kettőnk közül ő az elmeroggyant. Csak nagy szemekkel néztünk egymásra pár másodpercig mikor beteges mosolyra torzult az arca és föl tartotta a pisztolyát.
Istenem! Ennek fegyvere van! Nehezebb lesz mint gondoltam.
-Már vártalak testvér....-mondta gúnyos hangon a testvér szót.
-Luc! Várj!Kérlek! Nem akarlak bántani, kérlek te se tedd. Tudom hogy amit tettem az megbocsáthatatlan, és hidd el engem bánt ez a legjobban, mert a tudat hogy ide jutottál az én bűnöm miatt az egyszerűen felemész. Nem vagyok rá büszke. Kérlek Testvér! - próbáltam hatni rá könyörgő szavakkal, de nem vált be. Csak még dühösebb lett mikor testvérnek neveztem.
-Ne merj így hívni! Nem vagy a testvérem! 10 kibaszott évig szenvedtem miattad! Rohadtul nem vagy a testvérem! Egy testvér nem hagyta volna hogy engem vigyenek el!!Meg sem szólaltá csak álltál ott mint egy.... Egy... Egy.. -ordította kikelve magából és felém iramodott de meg állta és elkezdett hátrálni mint ha undorodna tőlem. Minden mozdulatán látszott hogy egy beteg elme lakozik benne.
-Kérlek, beszéljük meg! Szégyeltam magam ezért nem mentem be hozzád! Csak ezért! Nem volt hozzá pofám!Annyira szerettelek hogy azt el sem tudom mondani! És most is szeretlek! Kérlek bocsáss meg nekem! - könyörgtem tovább könnyes szemekkel, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni a pisztolyt amit remegő kezében szorongatott.
-NEM! Soha! - sikoltotta.
-Kérlek! - kiállítottam zokogva. Az hogy ilyen állapotban kellett látnom az egyetlen elő rokonomat az egyszerűen fizikai fájdalmat okozott.
-Szeretlek! - ennél a szónál valami átsuhant az arcán, mintha fájt volna neki amit mondok. Aztán megértettem miért. 

-Add vissza! Az az enyém! Szerezz magadnak! - visította kisfiús hangján Luc miközben lábujjhegyen próbálta elérni az alvókáját ami történetesen egy koszos rongy volt amit anyától kapott.
-Mi az Luci-muci? Be pisiltél? Menny majd anyuci meg törli a nem létező pöcsödet! - nevetett gonoszul a jóval idősebb és erősebb fiú a csicskáival együtt.

-Add ide! Azt én kaptam! Nem te!! - zokogott Luc mikor mégmagasabbra emelte a srác a rongyot ahányszor megpróbált fel ugrani érte a testvérem.
Ekkor lett elegem. Az én testvéremet senki nem bánthatja!
Megfogtam egy követ az egyik kezemben míg a másikban egy általam összenyálazott csoki volt.
-Kérlek! add vissza! Anyukámtól kaptam!
-Ó, de cuki! Biztos onnan hozta ahol dolgozik! Mit is csinál Lucus? Hm? - cukkolta tovább őt mialatt én meggondoltam magam és egy sokkal nagyobb és élesebb követ vettem a kezembe.
-Anyu a piactér sarkán dolgozik és adnak neki pénzt kedves bácsik miután be megy velük egy zárt helyre. De nem egy bácsitól kaptam hanem az anyukámtól, mert szeret engem, nem úgy mint téged a te anyukád! - mondta ártatlanul. Jaj Istenem... Ő nem tudja mit csinál a bácsival anyu de én igen. Nem igazán értettem amit láttam egyszer,de szerintem babát csináltak. Na mindegy... Ez a ribanc-igaz nem tudom mit jelent ez a szó de biztos csúnya- nem hagyja békén a tesóm.
-Mi az kis buzi? - ezt a szót viszont értettem, és nem hagyom hogy bárki is így nevezze őt.
A fiú mögé osontam és teljes erőből a fejéhez vágtam a kemény és éles követ.
-Luc, fuss! - kiáltottam szintén kisfiús hangomon.

-Most megfizetesz te buzi amiért bántottál őt! Meghalsz! - és már nyúltam is a következő kőhöz.

A fiú fájdalmasan felorditott és a fejéhez kapott. 
-Te döglesz meg köcsög! Baszzameg te kis geci ez egy kő volt! 
-És ez is az! - dobtam a következő követ az arcába. Nem féltem tőle egy kicsit sem csak a testvérem megvédése és a düh vezérelt. 
A kő a srác vállát találta el és szintén fel kiálltott. 
-Rohadj meg, Taknyos! - iramododd felém a nagyobb darab ellenfelem én például nem voltam rest egy újabb követ ajándékozni a Mocsadék arcába. Élveztem. Kifejezetten élveztem ahogy el torzul az arc a fájdalomtól. A vér szivárgott a homlokán és az orrán a foga is vörösre váltott a vértől. 
Rá vigyorogtam és mikor már egyszerre ketten jöttek nekem a háromból elő vettem a bicskámat amit a szemét telepen találtam akkor még életlenűl most viszont már olyan éles volt a sok élezéstol hogy a macskákat is könnyen le lehetett fejezni vele. 
A két fiú meg torpant a kezemben tartott tárgytól. 
-Azt hiszed menő vagy? Honnan van a késed? Remélem tudod hogy nem úszod ezt-mutatott az arcára -? 
-Ne merd még egyszer bántani őt mert beléd szúrok a bicsk... 
-Skacok minden oké? - jött ode egy kopaszodó férfi. 
-Persze. - mondtuk egyszerre. 
-George, gyere velem mert indulunk Mattékhez. - mondta a "vezér" - nek. 
-Oké. - morogta. A srác vissza nézett rám egy amolyan halott vagy nézéssel mikor már csak ketten voltunk Luccal. 
-Jól vagy?-fordultam felé és felsegítettel a földről és oda adtam neki a rongyot amit ki vettem George kezéből mikor el ment. 
-K... Kő.. Szi. - nyögte sírós hangon. Nem mondta semmit csak megöleltem és én is sírni kezdtem nem is tudom miért. 
-Szeretlek. - mondta. 
-Én is szeretlek. Örökké legjobb tesók. 

Vissza tértem a jelenbe és be kell látnom hogy igazából sosem voltam jó testvér. Meg ígértem neki hogy sosem engedem el most pedig....
-Nekem ne hazudj! - ordította zokogva. Lou össze rezzent mögöttem a hangjára.
-Kérlek ne csinálj hülyeség. Itt és most bocsánatot kérek tőled. Szörnyen sajnálom. - miközben beszéltem azt vettem észre hogy Louis be sasszézik a lányunkat szobájában észrevétlenül majd ugyan így Darcy val a kezében.
-Nem! - suttogta, de olyan hangszínen ahogy kiskorunkban fenyegetett. Rémisztő volt.
Hirtelen fölkapta a kezét és remegő kezével rám szegezte a pisztolyt.
Aztán elsütötte.
Vártam az elviselhetetlen fájdalmat de nem következett be e helyett ordítás és Darcy sírása csendült fel.
Oda kaptam a fejem és az arcom olyan fejét lett mint egy albínónak. És ekkor jöttem rá hogy a testvéremből már semmi sem maradt. 
-NEEEM!MEG DÖGLESZ! - és már lőttem is a testvéremet. Egy a fejébe. Egy a gyomrába. Egy a mellkasába.
Feléjük fordultam és le roskadtam mellé. NEM, NEM, NEM, NEM. Zokogva húztam magamhoz az élettelen testét és olyan erősen szorítottam hogy ha élt volna biztos hogy sírt volna fájdalmában. Nem! Őt nem veheted el tőlem!Ehhez nincs jogod! Kérlek ne! Le néztem rá de nem bírtam sokáig nézni a vérben fürdő testét.
Tudok rajta segíteni! Tudok!
-Ne aggódj! SEGÍTEK! - elkezedtem turkálni a sebben a puszta kezemmel hogy kivegyem a golyót. Igen ez az! Nincs semmi baj. - nyugtattam magam.
Nem ez nem történik meg!
-HARRY!FEJEZD BE! MOST! - ordította Zayn és a vállamná fogva próbált meg el húzni a hullájától.
-NE! HAGYJ BÉKÉN ! HAGYJ! - kapálóztam sikertelenül barátom karjai között.
-NE! - sikoltottam zokogva.
-Ez az én hibám! Az enyém! - ordibáltam magmmal.
A hajamat olyan erősen téptem zokogás közben hogy éreztem kicsordulni a véremet.Nem érdekelt, semmi sem érdekelt csak az hogy rám mosolyogjon ő. 
-NEHHEHEHMMM! NEEM! - orditottam még mindig Zayn karjai közül vergődve.
-Engedj újra éleszteni őt!
-HARRY MEGHALT! NE!
-NEM NEM HALT MEG! - zokogva borultam a teste fölé miután Zayn elengedett.
-Semmi baj Kicsim, nincs baj... Nincs baj. - nyugtattam inkább magamat.
Meghalt. 

18.rész

2 perce váltunk el Harryvel azzal a tervel hogy holnap este ki csalom a házból Luct de már most halál ideges vagyok. Mi lesz majd holnap este?
Marcangol a hiány Harry után, pedig csak 2 perce jöttem el tőle. Marcangol a tudat hogy 2 hétig át vertek. Két hétig simogatott, csókolt, kedveskedett, molesztált egy csaló! Hogy lehettem ilyen vak? Hogy nem tudom meg különbötetni a páromat, a szerelmemet egy csalótól?
Na jó hagyjuk az önostromlást ennek nincs értelme?
Mit mondok majd neki hogy, ki jöjjön a házból?
Jesszusom, de béna vagyok!
Csak az ajtóban jöttem rá hogy nem az estén kell gondolkodnom hanem azon hogy egész nap ne bukjak le. Ez egy beteg ember. Ki tudja milyen állapotban van az elméje? Mi a faszért engedték ki?!
-Meg jöttem! Ne haragudj hogy ilyen soká voltam csak egy picit el tévedtem.De már meg vagyok! Nem evett meg semmi. - kiabáltam be a házba miután be léptem a házba és le vettem a kabátom és a cipőmet.
-Ennek örülök. Meg voltunk Darcyval. Mi volt az a telefon hívás?
-Ó... Csak.... Föl akartalak hívni hogy segíts mert el tévedtem, de pont akkor találtam meg az ösvényt ahol jöttem és így már nem kellett segíts. - hadartam el. De jól hazudok!
Nyeltem egyet miközben végig néztem rajta. Ha jól meg nézem tényleg nagyon nem hasonlítanak.
A lábai formája, a haja, a kezei kisebbek, az arca... az pedig semmiben nem is hasonlít szinte. A szemei nagyobbak, az álla élesebb, mint Harry-é.
Istenem de vak voltam!
-Megyek le fekszek aludni. Darcy hol van? - indultam el mikor láttam hogy közelít felém hogy meg öleljen.
-Nem kapok ölelés? - kérdezte hatalmas szemekkel. Lebiggyeszette az ajkakat és szét tárta a karjait amin hegek voltak. Mi a fasz? Jézus ez nem komplett!Szabályos formákat vésett a kezébe! Atya Isten!
Nem volt időm nézelődni mert a karjaiba zárt és a nyakhajlatomba fura a fejét.
Az illata sem olyan mint Harry-é. Vissza öleltem hogy ne legyen gyanús a viselkedésem.
-Hiányoztál. - mondja.
-Nekem is-hazudom. - megyek fürdeni.
-Oké. - húzódik el egy szájra puszi kíséretében.
El indulok a fürdőbe de előtte meg nézem Darcy-t. Mélyen és békésen alszik. Olyan ártatlan, sóhajtok egyet majd ki megyek zuhanyozni.
Még mindig nem fér a fejembe ez az egész! Ez hihetetlen! Mi francért történik ez velem?
Fél órája folyatom magamra a vizet mikor meg hallom Darcy sírás, ezért ki jövök és magamra kapom a pizsamámat.
Mikor be érek a szobába már nem sír de azért át megyek hozzá.
Luc ott áll a kis ágya fölött és magában beszél (?).
-Élvezd csak te kis  fajzat! A kibaszott életbe kellett nekem olyan jó lelkűnek lennem! Akkor nem engem zártak volna a gyogyiba. Szaros Harry!De ezért meg fizet. - egy szót nem értettem abból amit mondott, de csöndben maradtam mert nem bukhattam le.
Csöndben vissza húzódtam az ajtóból és vissza mentem a szobámba a kavargó gondolataimmal. Őszintén eléggé meg ijesztett az előbb Luc. Sosem láttam még elmebeteget de ő különösen rémisztő volt. Be feküdtem az ágyba de nem tudtam aludni az adrenalintol így hát csak feküdtem a hátamon és a plafont bámultam és gondolkodtam.

Nem tudom mikor aludtam el de mivel föl keltem ezért aludnom is kellett. Luc mellettem aludt egy alsónadrágban amiből teljesen jól látszott a merevedése. Pfuj! Nem akarok itt lenni amikor föl ébred, nem akarok a játékszere lenni. Így hát kimentem a konyhába és reggelit csinálni.
Már most izgulok az este miatt. Mikor fog jönni Harry? Honnan fogom tudni hogy mikor kell kicsalni Luct?
Miközben elmélkedtem ki bámultam az ablakon mikor egyszercsak egy fej jelent meg ott. Úgy meg ilyedtem hogy föl sikoltottam rémületemben.
-Baszod, Zayn!
-Cssss! Ne kiabálj! - suttogta mi után ki nyitottam az ablakot.
-Mit keresel itt? - vettem lejjebb a hangom.
-Harry vel megtaláltuk egymást. El mondott mindent. Hol van Luc?
-Alszik.
-Jó. Előrébb hoztuk a tervet. Engedj be minket az ajtón. Ha alszik úgy könnyebb lesz.
-Rendben. Nyitom. - indultam a bejárat felé.

HARRY
A szívem a fülemben dübörög miközben az ajtóhoz lopóztam Zayn el.
Tudtam hogy minden az én hibám. 10 éves engem kelet volna elme gyógy intézetbe dugni de Luc nem csak a testvérem volt hanem az egyetlen és egyben legjobb barátom is. Kis korunkban az öreg nénik csivavájának az ijesztgetésén kívül a szerepcsre volt a kedvenc játékunk. Akkor sem volt máshogy. Eljátszotta engem miután meg öltem 5 macskát és két kisgyereket molesztáltam hónapokig hogy őt vigyék el a diliházasok. Akkor még egyikünk sem gondolt bele hogy csak segíteni akartak nekem, nem pedig ártani. A vége az lett hogy bele őrült a környezetbe és a bezártságba. És ez csakis sz én hibám. Amit sosem bocsátom meg magamnak. Soha.
Nem meg ölni akarom őt, mert arra nem lennék képes, csak bocsánatot kérni tőle. Megérdemli.
Márpedig ha ezt akarom tenni akkor le kell költözni.
Louis ki nyitotta az ajtót én pedig máris egy fokkal nyugodtabb lettem a jelenlététől. Mindig is ilyen hatással volt rám.
Hátra nézett a válla fölött majd mikor meg nyugodott hogy nincs ott senki a nyakamba vetette magát. Át öleltem a kicsi testét és magamhoz hoztam hogy nagyot szippantsak az illatábol. Mámorító.
-Menjünk. - mondta Zayn szemforgatva. Igaza van,bármikor fölkelhet.
El engedtem Louis és adtam az ajkarita egy csókot amit készséggel viszonzott.
El indultunk a szoba ajtaja felé mikor az ki vágódott és ki lépett onnan a hasonmásom.

17.rész

Boldog voltam.
 Boldog voltam ,mint mikor Harry-vel először voltunk együtt ténylegesen,mint mikor Harry és én eljegyeztük egymást,mint mikor Darcy meg született.Egyszerűen boldog voltam az elmúlt 2 hétben.2 hete vagyunk Alaszkában és olyan mintha egy család lennénk,mármint vér szerint azok vagyunk,de ténylegesen sosem voltunk azok mindig csak Darcy volt nekem most viszont 3-an vagyunk.
Harry,Darcy és Én.
Reggelente Harry készít reggelit én pedig az ebédet amíg Harry el altatja a lányunkat és ha nem sikerül mire végzek akkor együtt fejezzük be.
Éjjel föl kel velem meg etetni Darcy-t,mögém áll és simogatja a pocakomat és puszilgatja a vállamat, eleinte azt hittem hogy semmi nincs ebben de rá kellett jönnöm hogy Harry még mindig ugyan olyan sex éhes mint volt,tehet ezek az éjszakai fölkelések általában 3 orgazmus a vége.
Persze nem én vagyok alul az incidens miatt.
De persze mint mindig most sem lehet minden tökéletes...
Minden olyan hamisnak tűnt...

-SEGÍTSÉG!HARRY!SEGÍTSEN VALAKI!-vergődtem a fogva tartóm karjai közt .Tehetetlen voltam,hátra csavarták a kezemet és be fogták a számat .Kellett nekem el jönni sétálni a közeli hegyekbe.Minden olyan nyugodt volt és csendes csak arra figyeltem föl hogy valaki rám veti magát és le fog
-Fogd már be, te balfasz!Segíteni akarok.-suttogta egy ismerős hang.Nem ez nem lehet. Miért tenné ezt?Mi az hogy segíteni?!Hátra vágtam a könyökömet és meg haraptam a kezét.Fájdalmasan föl ordított de nem engedett el csak még erősebben fogott és még egy pofont is kaptam ami csak még jobban fájt a kézen lévő gyűrűktől.
Rá tette a kezét a szememre mi után be tömte a számat valamivel.
-Kuss legyen már.Louis ,ha most nem maradsz csöndben le foglak ütni ,-természetesen nem hagytam abba.-Darcért!-erre meg álltam és meg próbáltam beszélni de ő kezdett el így belém folytotta szót.-El engedlek de nem futhatsz el.Meg értettél?-bólintottam-Oké-mondta lassan és hátrébb lépett.Meg fordultam hogy szembe kerülhessek fogva tartómmal.
Ezt nem hiszem el...
Mi....?
A kis szemét!
Harry
-Te fasz halálra rémültem! Ne ijeszz rám így még egyszer! Nagyon meg ijedtem! Baszod! Ezt most minek kellett? - néztem rá hitetlenkedve. Csak az volt ijesztő hogy nem úgy nézett ki mint aki vicces kedvében van.
-Nem! Vagyis igen én vagyok Harry,nem az aki Alaszkába hozott. Ő az iker "testvérem "ha lehet testvérnek nevezni azt az embert... na mindegy! A lényeg. Ne bízz benne mert ő nem én vagyok. Évekig egy elmegyógy intézetben élt és most" ép elméjűnek " bizonyították és ki engedték. Engem meglőtt téged meg be drogozott egy tiopentál-szódium nevű droggal ez a szer tökéletesen alkalmas arra, hogy manipulálja a betegeket, meggyőzve őket arról, hogy megtörténtnek higgyenek olyan dolgokat, amik a valóságban soha nem történtek meg. Nem erre használják legálisan de ez most nem fontos. Az a Harry igazából nem én vagyok hanem Luc az ikrem. Kérlek hidj nekem! - csak hatalmas szemekkel néztem rá majd ki tört belőlem a röhögés.

-Mi?! Téged kéne elmegyógy intézetbe zárni! Te nem vagy ép...mennyit nézted te a Két Lotti-t? - alig kaptam levegőt a röhögéstől. Ez bolond! 

-Ez jól esett! De tényleg! Köszi Harry! Rég nem nevettem ilyen jót. - mondtam a szememet törölgetve. 

Harry csak megtörten nézett rám. Nem úgy tűnt mint aki viccel. 

-Igazat mondok! Hívj fel! 
-Te beteg vagy. - jelentem ki. 
-Bazdmeg... - morogta majd hozzám lépett és ki kapta a zsebemből a telefonomat.
-Héj! 
Nyomkododtt rajta valamit majd meg halottam ahogy ki cseng a vonal. 
-Mit csinálsz? - nevetségesnek tartottam amit csinál, de egyben nagyon reménykedtem hogy ez csak egy vicc. 
És akkor valaki föl vette a telefont... 
-Szia Édes! Mikor jössz haza? Darcynak már hiányzol... és nekem is. - a fejem olyan fehér  lett mint a hó. Nem. Nem. Nem. Nem és nem. Ilyen nincs. Nem kaptam levegőt. Éreztem hogy rám tör a pánik. Hetekig át vertek. Ez nem lehet. Mi az hogy ikrek? Mi az hogy van két Harry??! 
Sípolva vettem levegőt és a szívem 5000 el dobogott. Mondani kéne valamit. 
-Louis ott vagy? 
-I.... Igen. Le kell tennem. - dadogtam. Ezzel ki is nyomtam. Nem lehet igaz? Hogy nem vettem észre? Olyan dühös lettem mint még soha. És én hagytam neki hogy hozzám érjen... Undorító... 
Föl néztem Harryre aki csak szomorú arcát nézett. 
-Nem.. Nem.. N... Ki franc ez? Hol voltál? - borultam a nyakába zokogva. Olyan erősen szorított hogy nem kaptam levegőt, de nem bántam, egyáltalán nem bántam. Nem tudtam róla hogy el tűnt de mégis olyan volt mintha most kaptam volna csak vissza a legféltetebb kimcsmet. Harry. 
-Bántott? Én ezt nem értem. Egyáltalán nem... Miért nem meséltél róla soha?
-Meg lőtt de ne aggódj jól vagyok. Te jól vagy? Mint mondtam nem épp egy dicsekedni való rokon. Ő beteg. Nagyon beteg. Nem tartottam fontosnak elmomdani. 
-Éreztem . Éreztem hogy nem te vagy az. És mi a valóság és mi az amit ő beszélt belém?
-Mi után meg bocsájtottál(mikor először "bocsájt" meg neki mi aztán meg erőszakolta) onnantól minden hazugság. Bántott? Mutasd magad.Miket mondott neked? 
-Zayn vágásokat  ejtett rajtam. De akkor nem ő volt az úgy tűnik. -   szipogtam,  Harry keze ökölbe szorult a hátamon. El meséltem neki mindent miközben ő próbálta magát türtőztetni hogy ne robbanjon fel. 
-Tehát akkor a mézes hetek igazak voltak csak azt feledtette el velem hogy meg lőtt téged és el hurcolt? 
-Igen. Ki dobott az árokba. A belső combomat érte a lövés. Nem hitte volna hogy utána tudok menni. 
-Ó Istenem! Annyira szeretlek Harry! Sosem engedlek el többé! - fúrtam a nyakhajlatába a fejem. 
-Semmi baj! Ne sírj. De most tennünk kell valamit. Nincs fegyverem neki viszont igen. Darcy is vele van. A lényeg hogy úgy kell tenned mintha még mindig azt hinnéd hogy ő én vagyok. 
-Értettem. De lenne még pár kérdésem. Hol voltál eddig? 
-Egy árokban majd meg szálltam egy motelben onnan pedig le nyúltam egy kocsit majd azzal jöttem ide. 
-Zayn? 
-Nem tudom hol van...-momdta szomorúan. 
-Ne aggódj nincs baja. - simogattam az arcát majd a szájára hajoltam egy lágy csókért. Finoman mozgatta az ajkait az enyémen majd be dugta a nyelvét a számba és érzékien mozgatni kezdte. 
Lihegve váltunk el a levegő hiány miatt pár perc után. 
-Mennünk kell. - nézett a szemembe. 
-Mit akar tőlünk? -kérdeztem kétségbe esetten. 
-Nem tudom. Ő beteg. Senki nem tudja. - sóhajtott fel. Istenem miért pont velünk történik ez? Mi frászt akar ez? 
-Mi a terv?
-Az hogy,  ki csalod a házból és én majd le szerelem őt. Csak mond neki hogy van valami meg lepi az udvaron. De ne ma este mert keresnem kell valami kemény tárgyat amivel le üthetem. Legutóbb is jól formában volt. Puszta kézzel nehéz lenne. 
Ne feledd! Azt hiszed hogy ő Harry. Nem foghat gyanút! - mondta komolyan. 
Azta két Harry? Azért ez nem semmi. Mint két tojás aki nem ismeri valamelyiküket az nem tudja meg mondani mejik mejik az biztos. 
Ez olyan mint egy film. Egy nagyon szar film. 
-Rendben. Meg tudom csinálni. - jelentettem ki határozottan. 
-Tudom kicsim. Bízok benned. Tudom hogy meg tudod csinálni. De most már menj vissza mert keresni fog.
-Rendben. Megyek. - adtam egy csókot az ajkaira majd ki bontakoztam az öleléséből és el indultam. Nem hagyom Darcy t ennek a beteg elmenének a karjai között. 
-Vigyázz magadra! - mondtam neki. 
-Fogok. Te is vigyázz! - mondta. 
Vissza fordultam és a nyakába vetettem magam. 
-Szeretlek! - mondtam neki. 
-Én is nagyon szeretlek Louis! 

16.rész

-Louis! Ébredj Szívem! Kész a reggeli! - bökdösött az orrával finoman Harry,mikozben apró puszika hintett az álmos szemeim alá.
Hihetetlen hogy ilyen korán föl tud kelni és reggelit csinálni és még csak nem is látszik rajta hogy fáradt lenne. Ki nyitottam a szemem és föl néztem a tökéletes vágású zöld íriszeibe.
El mosolyodok és nyomok egy puszit az ajkaira. Percekig csak nézzük egymást és én azon töprengek hogy,  jól döntöttem - e. Nem-e vagyok ismét túl naiv és nem fog össze törni megint Harry.
Ahogy az arcát nézem észre veszem hogy miközben mosolyog a gödröcskéi nem olyan melyek mint szoktak lenni. Föl nyúlok és meg simítom őket.
-Na gyere el hül a reggeli.
-Rendben. Csak fel öltözők.

-Ávcsplucs! Dzzzzssss!! -sikoltozik Darcy egy plüss tehénnel a nappali közepén ülve egy szőnyegen.
Harry szorosan mögöttem ül és halkan föl kuncog mikor Darcy felém nyújtotta húsos kis karjait. A kezembe veszem és el kezdek vele beszélni.
-Éhes vagy husika? Vagy csak tele a pelus? Hm? - érintem össze az orrunk.
-Hammmmmma! - kiáltja. Ez azt jelenti Darcy nyelven hogy éhes a drága. Le húztam a pólóm nyakát hogy hozzá férhessen a mellemhez. Mohón kapja be a bimbóm amit egy föl szisszenéssel díjazok. Amíg eszik Harry a fejét simogatja.
10 perc evés után be alszik a lányunk ezért föl viszem a szobájába és le rakom őt a mű ágyunkba.
-Ne oda tedd! - suttogta Harry és még csak  értetlenül nézek rá.
-Vidd a szobájába. Majd meg látod miért! - kacsint rám huncut mosollyal.
-Oké .... - mondom neki de a nadrágom már nagyon feszül.
Mikor vissza érek a hálóba Harry azonnal rám veti magát.
Egymás ajkaira tapadva lépdeltünk az ágy felé. Kezeim hátáról fenekére csúsztak, erősen belemarkolva, amitől belenyögött számba.

Kezeimmel felfedezőútra indultam, először csak ruháján keresztül, majd mikor felbátorodtam, benyúltam pólója alá, lágyan simogatva hasfalát. Beletúrt hajamba, mire egy jóleső sóhaj szalad ki számon. Harry gyengéden hátradöntött az ágyon, de nem szakadt el ajkaimtól. Keze elkalandozott mezítelen felsőtestemen. Libabőrös lettem, ahogy ujjbegyével végig simított a már felforrósodott testem minden szegletén. Hirtelen elvált ajkaimtól, majd minden eddigi munkálatát is abbahagyta. Nem értettem, mi történt, de testem hiányolta érintését, szinte ordított érte.
- Miért... hagytad... abba? - szuszogtam. Harry kipirult arccal komolyan nézett rám.
- Biztos akarod? A múltkori miatt.... - kérdezte lehajtott fejjel. Arcomra mosoly kúszott, szavai hallatán. Tarkójánál fogva visszahúztam magamra.
- Akarom Harry! - suttogtam szájába - Akarlak... - csókoltam meg, majd pólója szegélyét elkapva lerántottam róla, felfedve kidolgozott, tetkókkal díszített felsőtestét.
Valami nem stimmelt....mi ha  most mások lennének a tetkói. Na mindegy!
Ujjaimmal körülrajzoltam őket, mire Harry becsukott szemmel, szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal élvezte tettem. - Tetszenek a tetkóid! - emelkedtem fel, könyökömre támaszkodva. Végigcsókoltam tetkóit, mire válaszul hajamba túrt. Halk sóhajokat hallatott, ahogy mellbimbóját bevettem számba. Furcsa érzés volt, mégis izgatott a dolog. Sose csináltam még ilyet fiúval, de gondoltam, hogy biztos szeretni fogja azt, amit én is szeretek az ágyban. Nyelvemmel körkörösen nyaltam bimbóját, néha kicsit ráharaptam, és megszívtam azt. Áttértem ajkaira, majd hajába túrva húztam magammal együtt vissza az ágyra. Fordítottam helyzetünkön, így én kerültem fölé. Tovább folytattam teste csókolgatását, és nyakához érve azonnal megtaláltam érzékeny pontját. Szívni kezdtem, mire nagyot nyögve belemarkolt hajamba. Halkan felkuncogtam.
- Mi... az? - lihegte fülembe.
- Semmi... csak, olyan aranyosan nyögsz. - csókoltam ajkaira.
- Ha ennyire tetszik, akkor válts ki belőlem még többet! - húzta mosolyra arcát, mire elkezdtem mozogni felette. Ágyékom az övének dörzsölődött, amitől kikészültem. Nadrágom egyre szűkebb lett, ahogy Harryié is. Nyögve tudatta velem, hogy tetszik neki, amit csinálok, így folytattam tovább ingerlését. Lehajoltam, mellkasától kezdve, egyre lejjebb haladtam nyelvemmel, nedves csíkot hagyva bőrén. Kikapcsoltam a nadrágja övét, majd lehúztam róla feszes farmerját. Elém tárult dudorodó alsója, amitől kicsit elbátortalanodtam. Nem tudtam milyen érzés lesz, hiszen csak magamat kényeztettem kézzel, senki mást. Mélyen beszívtam a levegőt és rámarkoltam a vékony anyagon keresztül. Felnyögött, mire erősebben kezdtem dörzsölni, ezzel egyre több nyögést kiváltva belőle. Harry kezemhez kapott, mikor már éreztem, hogy nagyon közel van ahhoz, hogy elmenjen. Feleszmélni se tudtam, olyan könnyedén, és gyorsan maga alá gyűrt. Lepetten néztem fel arcára. Ajkai szétnyíltak, ahogy levegőért kapkodott.
- Neked...akarok...jót! - lihegte, majd hirtelen lerántotta rólam a nadrágom, az alsómmal együtt. Zavarodottan felkuncogtam, ahogy egy szál semmiben feküdtem alatta. Megnyalva alsó ajkát mért végig, én pedig éreztem, hogy elpirulok. Lehajolt hozzám, lágy csókkal hintette ajkaim, miközben rámarkolt férfiasságomra. Felnyögtem a jóleső érzéstől, mely végig söpört testemen. Fel-le járatta kezét, egyre gyorsítva a tempón. Hátrahajtott fejjel nyöszörögtem alatta, a lepedőt markolva.
- Harry... - nyögtem. Elvette kezét, majd ajkamtól lefelé haladva, csókokkal hintette be felforrósodott testem, egészen  "V" vonalamig. Aztán megszűntek csókjai. Lenéztem, és megdöbbentem, mikor megláttam, hogy szájával férfiasságom felé közeledik. Körkörös mozdulatokkal kezdte nyalni makkom. Felnyögtem. Puha, nedves ajkaival kényeztette merev tagom, amitől elvesztettem eszem. Karjába markolva élveztem minden egyes tettét. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon régóta nem élveztem még ennyire semmit. Egyre közeledtem a csúcs felé, ahogy teljesen bevett szájába. Eszméletlen volt, amit velem tett, az őrületbe kergetett vele.
- Harry... Állj... - szóltam lihegve, mire egy cuppanós hanggal elvált férfiasságomtól. - Többet akarok! - jelentetem ki, amitől még én magam is meglepődtem.
- Biztos vagy benne?Rég nem voltunk együtt ... nem lesz a legjobb...
- Akarom! - kaptam el karját, magamhoz húzva egy csókra.
- Rendben, de én leszek alul! - jelentette ki, amitől kicsit megkönnyebbültem, bár így is volt bennem félelem. Fordítottunk a felálláson, így ismételten én kerültem fölé.
- Óvszer, síkosító az éjjeli szekrény második fiókjában! - mutatott az említett tárgy felé. Nagyot sóhajtva kivettem a szükséges dolgokat. Lehúztam Harryről is az utolsó ruhadarabot, majd remegő kézzel próbáltam kicsomagolni a gumit, de nem sikerült.
- Nyugi Louis, nem először csinálod! - vette ki kezemből, aztán felhúzta rám.
Igaza volt. Néha én voltam a "fiú" , de ez nagyon ritkán történt meg.
Lába közé helyezkedtem, bekentem járatát, majd fölé hajoltam. - Csak lassan... - suttogta ajkaimra. Megcsókoltam, nyelvemmel övét masszíroztam, ezzel is elterelve figyelmét. Óvatosan belé hatoltam, mire fájdalmasan felnyögött, karjaimba kapaszkodva. Nem mozdultam, vártam, hogy megszokja méretem. Mikor bólintott egyet, beljebb löktem magam, mire belőle és belőlem is egy hatalmas nyögés szakadt fel. Eszméletlen érzés volt benne lenni. Ajkaira hajoltam, közben egyre erősebben löktem magam belé. Egymás szájába lihegtünk. Teljesen elveszítettem az eszem, testemet különös érzés járta végig, amit még eddig sosem tapasztaltam. Szinte lángoltam, ahogy egyre gyorsabban löktem csípőmet. Hajamba túrva, hátamat karmolászva élvezte tettem. Egyre közeledtem a csúcshoz, ahogy Harry is. Rámarkolt férfiasságára és lökésem ritmusát felvéve húzogatta rajta kezét. Háta ívbe feszült, majd nevemet nyögve élvezett hasára. Én is követtem őt, egy hangos nyögéssel léptem át a gyönyör kapuját. Kihúztam magam belőle, majd mellé feküdtem. Szapora szívverésünk szint hallani lehetett a csendes szobában.
- Ez már élvezetes nyögés volt! - lihegte levegőért kapkodva. Felkuncogtam szavai hallatán.
A keze a hasamon pihent és citogatott miközben le csengett bennünk az élvezet. A kezén ott volt az eljegyzési gyűrű. Na várjunk csak! Ő mindig a bal kezén a gyűrűs ujján hordja ez pedig  a jobb keze és a mutató ujja.
-Hogy-hogy  ezen a kezed van a gyűrű kérdeztem meg lepődve. Föl nézem rá, az arcán zavar tükröződött.
-Á...csak fürödtem és le vettem aztán így maradt miután föl vettem. - Sosem veszi le fürdés közben... Na mindegy. Nem lényeges.
Nem mondta hogy szeret miután szeretkeztünk... pedig mindig mondja. Na mind egy!
Mi farncért gondolkodok én ilyeneknek?
Nem tök mind egy hogy melyik kezén van a gyűrű?
Ha tudtam volna mennyire nem mindegy....

15.rész

Talán azért bocsájtottam meg Harry nek mert ismertem őt és a múltját. Tudom hogy ő egy jó ember akit meg rontott a múlt és képtelen ki mutatni az érzelmeit rendes módon.
Harry Styles múltja még az enyémnél is durvább.
A sajt anyját a szeme előtt verték és erőszakolták meg napi szinten. Minden alkalom után a vérben fürdő, meztelen anyját vigasztalta és ragtapaszokkal próbált segíteni rajta. Nem igazságos az élettől hogy egy 9 éves kis fiút így ver a sors.
Az apja részeges, semmire kellő strici volt akit havonta látott akkor is csak azért hogy pénzt vigyen és hogy verje és dugja a 12 éves fiát. Mikor 15 éves volt Harry el határozta hogy meg öli az apját. Meg tette. Egy késsel.
Ezek után bűn ügyekbe és gyilkossagokba keveredett, drogot árult és csempészett.
Rendesen meg gazdagodott a sötét oldalból, majd el költözött az anyjával Londonba mikor 18 éves lett. Mer neki cdak az volt fontos hogy az anyja biztosan biztonságban legyen.
Fél éve éltek itt mikor el mondása szerint meg látott engem. És onnantól figyelt. Állandóan.
Aztán az anyja súlyos betegségben szenvedett. Harry mindent meg tett érte de hiába. Meg halt. Harry ebbe bele roppant.
20 évesen hozott el engem apámtol és innentől kezdve egymáshoz tartozunk. 

Mint ki derült 3 napja itt vagyunk csak én voltam ki ütve. Darcy szedi a gyógyszert és semmi baja nincsen Harry elmondása szerint.
Szerzett nekem ruhákat amiért nagyon hálás voltam mert nem akartam pucéran mászkálni.
A táj le irhatatlanul szép. Magas hegyek és havas tájak, kék ég. Minden mese szép, leszámítva hogy Harry egy időzített bomba akinek ha úgy van kedve szeret de ha nem akkor....hát akkor nem.
Nem mondom hogy teljesen meg bízok benne, mert nem így van de hogy ,  magamnak már nem tudom tagadni hogy szeretem az biztos.

Miután ki másztunk az ágyból és föl öltöztünk meg ismerkedtem Harry orvos barátjával aki el látta a sebeimet korábban, jelenleg Darcy val játszik a nappaliban.

A nő úgy néz ki mint egy modell. Egyszerűen gyönyörű. Szőke haj, hosszú láb, csinos pofi. 

Nagyon ért a gyerekekhez. Úgy játszik Darcy val mintha az övé lenne. 

-Észre vettem Louis hogy totyogs. Fáj valamelyik sebed? Hadd nézzem. 

-Csak a fenekem fáj. - amint ki mondtam el vörösodtem. Ennyire nem akartam őszinte lenni. 

-Ne aggódj mindent tudok. - nézett jelentőségteljesen Harry re. 

-Had nézzem! Orvos vagyok. 

-Hááát..... Oké. - jobb ha meg nézi hisz orvos és nem akarok nagy bajt. 

-Menjünk a szobátokba. Hozom a kellékeket 

-Rendben. Köszönöm. - momdtam neki hálásan. 

Oda battyogtam Darcy hoz és föl kaptam a kezembe. 

-Hát szia, bogyó! Hogy vagy? Mit csináltál nélkülem? Hm? - pusziltam meg a pociját miközben nagy szemekkel nézett rám és folyt a nyála. - Mit ettél amíg nem voltam itt? 

-Próbáltam adni neki valami tejeset de nem ette, ezért föl ültettek és a melledhez raktam. 

-Oh! Nagyon ki lehettem ütve ha nrm vettem észre. Elég különös érzés a szoptatás. 

-Fáj? 

-Nem. Olyan mintha valaki húzná a mellbimbóm. Furcsa. 

-Értem. - jött közelebb és meg simogatta az említett testrészem, majd a számra hajolt és egy lágy csókot adott amit készségesen viszonoztam. Hiányzott Harry. Mindennek ellenére hiányzott, mert szeretem őt. 

-Annyira bánt amit tettem. Sajnálom. Én... Én... Nem voltam magamnál. - mondta bűnbánóan. 

-Semmi baj. Már rég meg bocsájtottam. - most én kezdeményeztem a csókot amit ő viszonzott. 

-Gyere Louis! - kiabált Katy. 

-Vigyázol rá? - kérdeztem Harryt. 

-Persze. - miután át vette én be mentem a hálószobába és tettem amit kért Katy. 

Le hasaltam az ágyra immár alul pucéran. 

Szét húzta a fenekem.

-Eléggé szét vagy nyúzva. Be nyúlok hogy meg nézzem nincs e belső sérülés. 

Ez után meg éreztem egy be síkosítózott gumi kesztyűs ujját amint belém siklik és körbe tapogat. Mikor el érte a prosztatámat a párnába nyögtem. Szerencsére nem hallotta meg. 

-Rendbe nincs semmi baj de ha lehet mostanában óvatosan sexeljetek, rendben?-el vörösodtem a szó hallatán de bólintottam és meg köszöntem a tubust amit adott hogy azzal kenegessem amíg jobb nem lesz. 

-Még egyszer nagyon köszönöm. - mondtam az autóból. 

-Szívesen. - azzal nyitottam volna ki az ajtót de utánam szólt. 

-Ugye tudod hogy szeret téged? Nagyon rosszul tudja néha ki mutatni de szeret. 

-Igen tudom. Én is szeretem őt. A hibáival együtt.