2.rész

Sziasztok! Kérlek kommenteljetek vagy adjatok bármilyen életjelet hogy tudjam van értelme írni. Köszi. :) H

Emlékeztetőül:
Nyilván való ,hogy bosszúért jött és van egy olyan érzésem hogy egy gyereket nem számított bele a bosszú hadjáratába. Mikor ki józanodott a döbbenetből újra a szemembe nézett és egy beteg mosolyra húzta az arcát.
-Szia ,Loui. Hiányoztam?



2.rész.
A döbbenettől meg sem tudtam szólalni.
A könnyek is szaporábban folytak ki a szememből.
Itt állt előttem aki megkeserítette az elmúlt 2 évemet,és én is az övét.A szív verésem vagy ki hagyott egy ütemet vagy olyan gyorsan vert ,hogy biztos voltam benne ,most azonnal elájulok.A szám kiszáradt.És még jobban sípoltam.
Csak egy vonításra hasonlító hangot tudtam kinyögni.Már annyiszor elképzeltem ezt a találkozást,igaz sosem jutottam tovább annál hogy én meglátom őt ,mivel mindig figyelmeztettem magamat hogy a jelenre koncentráljak.Viszont most itt állt előttem körülbelül 10 centire. Na várjunk csak? Mikor jött közelebb?Amint rájöttem erre hátráltam egy lépést.Ő előre lépett egyet.
-Mond Lou miért nem jöttél meg látogatni engem a börtönbe?Hm?-kérdezte gúnyosan ,majd elkezdett közeledni felém.Ahogy ő jött előre én úgy hátráltam a még mindig alvó Darcyval.Még mindig betegesen vigyorgott a képembe.Most már biztos voltam benne ,hogy vagy elrabol és azt tesz velem amit akar,talán meg is öl-igaz nem lenne a legokosabb ötlet hisz alig száradhatott meg a tinta a szabadulását engedélyező lapon-vagy egy sookal betegesebb játszma veszi kezdetét.
-Tudod, volt egy tervem.Sok időm volt gondolkodni.Mennyi is?-tette föl magának a kérdést.-2 év,nem Louis? Azon a terven 2 évig gondolkodtam. Elég jó és megfontoltra sikerül.Viszont most egy sokkal jobb tervem támadt hirtelen...-szélesítette ki a beteges vigyorát.-De előtte lenne egy kérdésem.Az ő-mutatott Darcyra-neve Darcy Styles?
Már olyan közel állt ,hogy éreztem a leheletét az arcomon.Ha jelenleg nem lennék a sírás határán vonzónak találnám.
Kinyitottam a számat de egy hang sem jött ki rajta.Sok ideig hallgathattam mert meg elégelte a hallgatásomat és fölnevetett majd megszólalt. 
-Tehát igen.Ő az én lányom.
 Miután ez elhagyta a száját olyan gyorsan történt minden ,hogy föl sem fogtam.
Harry kirántotta a kezemből a gyerekünket és másodpercek alatt ki rohant vele a be nem zárt bejárati ajtón. A szülői  ösztöneim be kapcsoltak és  azonnal utána lódultam de ekkor már a fekete Range Rover-ének az ajtaját rántotta ki .Nem ez most nem történik meg. NEM.Gyerünk Louis csinálj már valamit!Elrabolják a lányodat!Bassza meg!
Olyan gyorsan száguldott el , mint ahogy kitépte a kezemből Darcyt .Üvöltöttem teli torokból és rohantam utánuk de természetesen nem állt meg.A könnyektől már semmit sem láttam.
-Kérlek,ne tedd ezt !!Inkább ölj meg engem csak őt ne vedd el tőlem,kélek!!Beszéljük meg!  Könyörgöm!!!Szeretlek Darcy!!!!
 2 órán keresztül rohantam abba az irányba amerre Harry eltűnt az  életem értelmével. A hangom már teljesen elment.A fejem fájt.De ez ek semmik voltak azokhoz abelső fájdalmakhoz képest amit éreztem.Megálltam.Aztán összerogytam a fagyos földön és csak zokogtam.Úgy sírtam ahogy még soha.Nem ez nem történik meg!NEM!NEM!NEM! Csak ezt tudtam hajtogatni,körülbelül fél óráig.Aztán  fel eszméltem és kikaptam a telefonomat a  zsebemből és hívtam a rendőrséget.De aztán rájöttem hogy ezt nem tehetem mert akkor rá jönnének hogy egy férfinak is lehet gyereke és akkor kísérleti patkány lesz belőlem és Darcyból is.Az volt a szerencsém ,hogy anyám orvos és így titokban és egy "kis" kenő pénzel el tudtuk rejteni a világ elől.
Ötletem sem volt hogyan szerezzem vissza.
Barátaim nem voltak a családból is csak anyám maradt aki  a lányom születése után fél évvel rákban meghalt.Egyet tudtam csak,méghozzá azt ,hogy ki kell szabadítsam Darcy-t annak a pszichopata karmai közül.És ha bántja?Nem azt biztosan nem tenné,legalábbis az a Harry akit 5 éve megismerem.Ki tudja, hogy megváltozott-e abban két évben amit a börtönben töltött a bosszút forralva.Csak azt tudtam remélni ,hogy nem az a szándéka,hogy bántalmaz egy félévest ,még az is jobb lenne ha csak elveszi tőlem és ő neveli föl egyedül és ezzel akar engem bántani lelkileg.
De csak remélni tudtam.

1.rész

 4-esével szedtem a a lépcső fokokat. Alig kaptam levegőt az izgalomtól-mondanom sem kell,nem a jó fajtából-teljesen kifulladtam mire fölértem a lépcső tetejére.Nagyon örülök hogy ilyen magasra lett építve-morogtam magamban.

30 perc múlva őrült módjára dobáltam be a holmijaimat a táskám. Darcy dolgaival az elmúlt fél órában már végeztem és az ajtóban voltak. Csak a legfontosabbakat viszem magammal ,akárhova is megyünk. Igaz még halvány lila gőzöm sincs hogy hová menjek ahol Harry nem talál meg.Egyet tudtam csak,méghozzá azt hogy innen el kell tűnnünk amilyen gyorsan csak lehetséges.A szerencse az volt ,hogy lányom békésen szunyókált míg az apja, mint egy elme beteg kereste a meg takarított pénzét,mikor megtaláltam be tettem azt is táskámat.Nem tudhattam ,hogy milyen körülmények között kell majd éljünk egy ideig ezért pár kevésbé romlandó ételt is beraktam egy táskába.
Mikor már mindent kicipeltem a kocsimhoz és már csak a pici Darcyt kellett lehozni ,még mindig ment a TV.És ha eddig még nem kaptam szívbajt akkor most biztosan.Még a légcsövem is elszorult.Az elmúlt 41 percben valahogyan sikerült leállítanom a sípló légzésemet,de most újra rám tört.
Ez nem élő adás.
 Tehát már bárhol lehet az pszichopata, akit egykor szerettem.Észre sem vettem ,hogy sós könnyek folynak a szememből,ki tudja mióta.
Újra fölrohantam az emeletre ezúttal Darcy szobájába.Amilyen gyorsan és óvatosan csak tudtam kivettem a fél éves kislányt a kis ágyából .Le menetem az előszobába és fölkaptam a kabátomat a kezembe és ki nyitottam az ajtót.
Nem kellett volna...
Azt hittem el ájulok itt és most.
Harry állt az ajtóban.
Semmit sem változott a külseje.Ugyan az a gyönyörű smaragd zöld szempár nézett mélyen a szemembe. Ugyan azok az angyali fürtök lógtak a szemébe mint régen.Ugyan az a magas és izmos testalkat.Szinte magam előtt láttam a ruha fedte tetoválásokat amelyeket annyira szerettem 2 éve. Harry tényleg olyan volt mint egy angyal ránézésre.Aki jól ismerte-ezeknek a köre elég szűk,személy szerint én és az anyja-az tudta, hogy egyáltalán nem az.Sőt...Igaz engem sosem bántott akarattal,viszont másokban szinte élvezettel tett kárt,főleg ha azok az illetők bántották a szeretteit.
 Harry szemei lassan lejjebb kúsztak a kezemben tartott babára.Aztán olyan fehér lett az arca ,mint a hó.Asszem most esett le neki mi van.Még a szája is el nyílt kissé.Már régebben kiderült hogy én egy kicsit más vagyok mint a többi fiú.Ha lehet ezt mondni rám egyáltalán.
Transznemű vagyok.Kívül férfi,belül nő.
Amikor ez kiderült én teljesen ki akadtam ,viszont Harry mint mindig ott volt mellettem és rá vett ,hogy ne vessük el a babát.
Azonban a 2. hónapban történt az a"kis" veszekedés Harry-vel ami miatt börtönbe került.A bíróságon beszéltem vele utoljára és azt mondtam neki ,hogy nem akarom a gyereket és abortuszon fogok részt venni.
Hazudtam neki.
Nyilván való ,hogy bosszúért jött és van egy olyan érzésem hogy egy gyereket nem számított bele a bosszú hadjáratába. Mikor ki józanodott a döbbenetből újra a szemembe nézett és egy beteg mosolyra húzta az arcát.
-Szia ,Loui. Hiányoztam?

Prológus

Sípolva vettem a levegőt mikozben a TV-t néztem. Nem mintha skizofrén lennék és rohamom lenne a TV-ben mutatott színektől. 
Azt hittem el ájulok. Még jó hogy nem állok mert akkor le kéne ülnöm. 
Harry - t ki engedték. 
Szabadon mozog. 
Oda megy ahova akar. 
Azzal találkozik akivel akar. 
Tehát velem is. 
És nyilván én leszek az első számú ember akihez "szívélyes" látogatást tesz majd. 
És ha ezt a kis találkozást meg ejtünk akkor arra is rá fog jönni hogy van egy lánya...