4-esével szedtem a a lépcső fokokat. Alig kaptam levegőt az izgalomtól-mondanom sem kell,nem a jó fajtából-teljesen kifulladtam mire fölértem a lépcső tetejére.Nagyon örülök hogy ilyen magasra lett építve-morogtam magamban.
30 perc múlva őrült módjára dobáltam be a holmijaimat a táskám. Darcy dolgaival az elmúlt fél órában már végeztem és az ajtóban voltak. Csak a legfontosabbakat viszem magammal ,akárhova is megyünk. Igaz még halvány lila gőzöm sincs hogy hová menjek ahol Harry nem talál meg.Egyet tudtam csak,méghozzá azt hogy innen el kell tűnnünk amilyen gyorsan csak lehetséges.A szerencse az volt ,hogy lányom békésen szunyókált míg az apja, mint egy elme beteg kereste a meg takarított pénzét,mikor megtaláltam be tettem azt is táskámat.Nem tudhattam ,hogy milyen körülmények között kell majd éljünk egy ideig ezért pár kevésbé romlandó ételt is beraktam egy táskába.
Mikor már mindent kicipeltem a kocsimhoz és már csak a pici Darcyt kellett lehozni ,még mindig ment a TV.És ha eddig még nem kaptam szívbajt akkor most biztosan.Még a légcsövem is elszorult.Az elmúlt 41 percben valahogyan sikerült leállítanom a sípló légzésemet,de most újra rám tört.
Ez nem élő adás.
Tehát már bárhol lehet az pszichopata, akit egykor szerettem.Észre sem vettem ,hogy sós könnyek folynak a szememből,ki tudja mióta.
Újra fölrohantam az emeletre ezúttal Darcy szobájába.Amilyen gyorsan és óvatosan csak tudtam kivettem a fél éves kislányt a kis ágyából .Le menetem az előszobába és fölkaptam a kabátomat a kezembe és ki nyitottam az ajtót.
Nem kellett volna...
Azt hittem el ájulok itt és most.
Harry állt az ajtóban.
Semmit sem változott a külseje.Ugyan az a gyönyörű smaragd zöld szempár nézett mélyen a szemembe. Ugyan azok az angyali fürtök lógtak a szemébe mint régen.Ugyan az a magas és izmos testalkat.Szinte magam előtt láttam a ruha fedte tetoválásokat amelyeket annyira szerettem 2 éve. Harry tényleg olyan volt mint egy angyal ránézésre.Aki jól ismerte-ezeknek a köre elég szűk,személy szerint én és az anyja-az tudta, hogy egyáltalán nem az.Sőt...Igaz engem sosem bántott akarattal,viszont másokban szinte élvezettel tett kárt,főleg ha azok az illetők bántották a szeretteit.
Harry szemei lassan lejjebb kúsztak a kezemben tartott babára.Aztán olyan fehér lett az arca ,mint a hó.Asszem most esett le neki mi van.Még a szája is el nyílt kissé.Már régebben kiderült hogy én egy kicsit más vagyok mint a többi fiú.Ha lehet ezt mondni rám egyáltalán.
Transznemű vagyok.Kívül férfi,belül nő.
Amikor ez kiderült én teljesen ki akadtam ,viszont Harry mint mindig ott volt mellettem és rá vett ,hogy ne vessük el a babát.
Azonban a 2. hónapban történt az a"kis" veszekedés Harry-vel ami miatt börtönbe került.A bíróságon beszéltem vele utoljára és azt mondtam neki ,hogy nem akarom a gyereket és abortuszon fogok részt venni.
Hazudtam neki.
Nyilván való ,hogy bosszúért jött és van egy olyan érzésem hogy egy gyereket nem számított bele a bosszú hadjáratába. Mikor ki józanodott a döbbenetből újra a szemembe nézett és egy beteg mosolyra húzta az arcát.
-Szia ,Loui. Hiányoztam?
Mikor már mindent kicipeltem a kocsimhoz és már csak a pici Darcyt kellett lehozni ,még mindig ment a TV.És ha eddig még nem kaptam szívbajt akkor most biztosan.Még a légcsövem is elszorult.Az elmúlt 41 percben valahogyan sikerült leállítanom a sípló légzésemet,de most újra rám tört.
Ez nem élő adás.
Tehát már bárhol lehet az pszichopata, akit egykor szerettem.Észre sem vettem ,hogy sós könnyek folynak a szememből,ki tudja mióta.
Újra fölrohantam az emeletre ezúttal Darcy szobájába.Amilyen gyorsan és óvatosan csak tudtam kivettem a fél éves kislányt a kis ágyából .Le menetem az előszobába és fölkaptam a kabátomat a kezembe és ki nyitottam az ajtót.
Nem kellett volna...
Azt hittem el ájulok itt és most.
Harry állt az ajtóban.
Semmit sem változott a külseje.Ugyan az a gyönyörű smaragd zöld szempár nézett mélyen a szemembe. Ugyan azok az angyali fürtök lógtak a szemébe mint régen.Ugyan az a magas és izmos testalkat.Szinte magam előtt láttam a ruha fedte tetoválásokat amelyeket annyira szerettem 2 éve. Harry tényleg olyan volt mint egy angyal ránézésre.Aki jól ismerte-ezeknek a köre elég szűk,személy szerint én és az anyja-az tudta, hogy egyáltalán nem az.Sőt...Igaz engem sosem bántott akarattal,viszont másokban szinte élvezettel tett kárt,főleg ha azok az illetők bántották a szeretteit.
Harry szemei lassan lejjebb kúsztak a kezemben tartott babára.Aztán olyan fehér lett az arca ,mint a hó.Asszem most esett le neki mi van.Még a szája is el nyílt kissé.Már régebben kiderült hogy én egy kicsit más vagyok mint a többi fiú.Ha lehet ezt mondni rám egyáltalán.
Transznemű vagyok.Kívül férfi,belül nő.
Amikor ez kiderült én teljesen ki akadtam ,viszont Harry mint mindig ott volt mellettem és rá vett ,hogy ne vessük el a babát.
Azonban a 2. hónapban történt az a"kis" veszekedés Harry-vel ami miatt börtönbe került.A bíróságon beszéltem vele utoljára és azt mondtam neki ,hogy nem akarom a gyereket és abortuszon fogok részt venni.
Hazudtam neki.
Nyilván való ,hogy bosszúért jött és van egy olyan érzésem hogy egy gyereket nem számított bele a bosszú hadjáratába. Mikor ki józanodott a döbbenetből újra a szemembe nézett és egy beteg mosolyra húzta az arcát.
-Szia ,Loui. Hiányoztam?
Úristen!!! Ez eddig nagyon izgi!!
VálaszTörlés