20.rész

Mikor meghal a gyereked egy új fokát érezheted meg a gyásznak és a fájdalomnak. Szavakkal nem lehet el mondani, bele se lehet gondolni, milyen kínt érez egy szülő mikor a szeme előtt, a karjaiban hal meg a gyereke.
Sosem fogom el felejteni azt az érzést mikor láttam kifröccsenni a vérét Darcy-nak.
Egyszerűen nem lehet el mondani ezt az érzést ha nem éled át.
Senki sem fogja betölteni azt az űrt a szívben amit maga után hagyott. Soha. Senki és semmi.
Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
Csak az jár a fejemben hogy én kellett volna meghaljak. Nem ő és nem más. Olyan pici volt és ártatlan,nem érdemelte meg ezt a sorsot.
NEKEM KELLETT VOLNA MEGHALNOM!
Ha nincs a kezemben akkor nem hal meg. Én halok meg. Nem ő. Megmentett engem.
A gyásznak fokozatai vannak.
Első. Tagadás.
Második. Pofán csap a valóság, hogy "de, igen, nincs többé jobb ha fölfogod"
Harmadik. Sokk. Egyszerűen nem tudod irányítani az érzéseidet, kontrollálhatatlanok. A zuhany alatt sirok és rázkódok. Rohamaim vannak és ki fordul a szemem. Aztán semmi. Majd kezdődik elölről. Minden.
Negyedik. Harag. Ebben a szakaszban szinte mindenkire haragudtam még Harryre is, pedig neki tényleg semmi bűnrézsessége nem volt a halálában. Legfőképp természetesen Luct hibáztattam hisz ő gyilkoltak meg. Az a féreg a pokolra jutot az biztos.
Ötödik . Érzelemmentesség. Ebben az időben nincsenek sem könnyek sem szavak sem rohamok. Csak nézel ki a fejedből, nincsenek gondolataid,érzéseid, csak a nagy semmi. Nem eszel sem iszol, sőt azzal bünteted magad hogy nem elégíted ki a szükségesleteid. Mikor már érzem hogy kapar a torkom a vizhiánytol és görcsöl a hasam az éhségtől akkor sem eszek és iszok semmit.
Megérdemlem
Hatodik . Elfogadás.
Én jelenleg a negyedik fázisban vagyok, Harry...hát ő.. Azt hiszem ő még mindig a másodikban van. Nem tudom miért volt nekem könnyebb feldolgozni 5 hónap alatt. Talán azért mert ő a testvérét is elvesztette, megölte.
Reméltem hogy sikerül elfogadnom ezt de képtelen vagyok. Ezt sosem fogom el fogadni.
Harry sokszor csak ül a konyhában és a ruháját fogja Darcy-nak. Órákon keresztül csak ül, aztán robban. Üvölt és csapkod össze töri a dolgokat a végén meg már magával ordibál.
Ilyenkor nem lehet vele beszélni, teljesen ki van fordulva önmagából. Egyszer megprobáltam de az lett belőle hogy kaptam egy pofont amit természetesen egy több órás bocsánatkérés és együtt sírás követett.
Most sem volt másképp.
-EZ KURVÁRA NEM... NEM... Á!! - már beszélni sem tud a haragtól.
-Harry kérlek! El kell fogadnunk! Nincs más választás!Kurva nehéz de meg kell tennünk!Állj le! - közeledtem felé óvatosan. - Kérlek... -könyörgtem neki sírva.
-Nem... Nem nem! - haját tépve rogyott a karjaiba ami miatt le estem a földre a súlya miatt vele együtt. Az sem segített hogy megint hányingerem van.
-Cssss.. - sosem hittem volna hogy egyszer én fogom őt így vigasztalni. Hát ez is eljött sajnos.
-Cseszett nehéz. Tudom. Nincs más választásunk,  meg....
-El kell mennünk innen. Most. Nem tudok itt maradni tovább. Ahhoz... Ahol meg.. Mrg.megmeg... Halt. - suttogta szinte érthetetlenül.
-Rendben, elmegyünk, elmegyünk. Hova...?
-Nem tudom. El. Csak ne legyünk itt. - szipogta.
Egy hatalmas ordítotásra kaptuk fel a fejünket mindketten. Zayn. Még egy.
-Majd én segítek új álom otthont találni babáim. - nevetett hangosan és gúnyosan a magas szőke körülbelül 26 éves férfi. Ki a fasz ez?
-Takarodj! - ordította Harry fölpattanva és magával rántva engem is. Ki ez a férfi és mit akar? Istenem mit akarsz még? Nem volt elég hogy elvetted a lányom?
-Mit akarsz? - kiálltott a Harry ezúttal már egy nagy konyhai kés volt a kezében és magabiztosan emelete a szökére.
-Ó ugyan? Azt hitted meg úszhatod? Meg ölted a legjobb emberem kábé fél éve. Bocsi hogy ennyit késtem de jól el bújtál. - biggyesztette le az ajkát gúnyosan.
-Gyertek srácok!-Erre be jött 3 gorilla az egyik vonszolta magával Zayn t aki fél holtan pislogott a véres szempillái alól. Mi történik?
El Bújtam Harry mögé aki idegesen fújatatott.
-Nem lesz semmi baj. - mondta nekem.
-Takarodj innen! - kiállította-Mit tettél vele?! - tett két nagy lépést feléjük de meg állt mikor a szőke srác gorillája rá szegezte a pisztolyát. Meg torpant de ugyan olyan dühösen fujtatott tovább. Remegtem az adrenalintól és a félelemtől, csak Harryt ne vegyék el tőlem! Senkim sem maradt rajta kívül, ohh istenem csak ezt ne. Mikor Darcy t el vesztettem többször is megfotdult a fejemben az öngyilkosság, de sosem tettem meg nem tudom miért, talán nem láttam értelmét, vagy csak úgy éreztem hogy én még nem végeztem itt, Harry nem hagyhatom itt, szeretem őt és tudom hogy nélkülem nem bírta volna ki ezt az 5 hónapot. És én sem nélküle az biztos, napokon keresztül sírtunk az ágyban,földön, ahol jól esett.
Az hogy nem öltem meg magam az nem jelenti azt hogy nem vágtam magamat mint egy elmebeteg.
-Zayn t és Louis t hagyd ki ebből! - nem foglalkozott a srác Harry vel. Csak mondta a magáét.
-Ügyes húzás volt el hozni Louit Londonból! Így picit nehezebb volt de meg-ta-lál-ta-lak! - mondta gúnyos hangnemben én pedig szerettem volna meg ütni ezt a pöcst amiért így bántja Harry-t.
Hirtelen olyan hányinger kapott el hogy mag szédültem és majdnem el estem de szerencsére meg tudtam kapaszkodik a konyhapultban. Mi van velem?
El kezdtem öklendezni mert már nem bírtam tovább és a mosogatóba taccsoltam.
Minden szem rám szegeződött, Harry aggódva nézett rám a többiek - Zaynen kívül aki már eszméletlen volt szerintem - undorodva nézték.
-Jól vagy? - hátrált Harry felém miközben őket nézte. Annyira utálom hogy ilyen gyenge vagyok! Mindig én vagyok az akit sajnálni kell. Annyira utálom....
-Persze. - nyögtem miközben megtöröltem a számat olyan sok mindenen mentem keresztül az utóbbi hónapokban, de ezek közül az egyetlen jó az volt hogy vissza kaptam Harry-t. Nem akarom most el veszíteni, mert akkor biztosan és fogok gondolkodni azon hogy meséljek magamat. Csak őt ne.. Nem maradt senkim..
Ők akartak el kapni Londonban? Tőlük hozott el Harry? Mit akar ez a faszi?
Van egy olyan érzésem hogy semmi jót...