17.rész

Boldog voltam.
 Boldog voltam ,mint mikor Harry-vel először voltunk együtt ténylegesen,mint mikor Harry és én eljegyeztük egymást,mint mikor Darcy meg született.Egyszerűen boldog voltam az elmúlt 2 hétben.2 hete vagyunk Alaszkában és olyan mintha egy család lennénk,mármint vér szerint azok vagyunk,de ténylegesen sosem voltunk azok mindig csak Darcy volt nekem most viszont 3-an vagyunk.
Harry,Darcy és Én.
Reggelente Harry készít reggelit én pedig az ebédet amíg Harry el altatja a lányunkat és ha nem sikerül mire végzek akkor együtt fejezzük be.
Éjjel föl kel velem meg etetni Darcy-t,mögém áll és simogatja a pocakomat és puszilgatja a vállamat, eleinte azt hittem hogy semmi nincs ebben de rá kellett jönnöm hogy Harry még mindig ugyan olyan sex éhes mint volt,tehet ezek az éjszakai fölkelések általában 3 orgazmus a vége.
Persze nem én vagyok alul az incidens miatt.
De persze mint mindig most sem lehet minden tökéletes...
Minden olyan hamisnak tűnt...

-SEGÍTSÉG!HARRY!SEGÍTSEN VALAKI!-vergődtem a fogva tartóm karjai közt .Tehetetlen voltam,hátra csavarták a kezemet és be fogták a számat .Kellett nekem el jönni sétálni a közeli hegyekbe.Minden olyan nyugodt volt és csendes csak arra figyeltem föl hogy valaki rám veti magát és le fog
-Fogd már be, te balfasz!Segíteni akarok.-suttogta egy ismerős hang.Nem ez nem lehet. Miért tenné ezt?Mi az hogy segíteni?!Hátra vágtam a könyökömet és meg haraptam a kezét.Fájdalmasan föl ordított de nem engedett el csak még erősebben fogott és még egy pofont is kaptam ami csak még jobban fájt a kézen lévő gyűrűktől.
Rá tette a kezét a szememre mi után be tömte a számat valamivel.
-Kuss legyen már.Louis ,ha most nem maradsz csöndben le foglak ütni ,-természetesen nem hagytam abba.-Darcért!-erre meg álltam és meg próbáltam beszélni de ő kezdett el így belém folytotta szót.-El engedlek de nem futhatsz el.Meg értettél?-bólintottam-Oké-mondta lassan és hátrébb lépett.Meg fordultam hogy szembe kerülhessek fogva tartómmal.
Ezt nem hiszem el...
Mi....?
A kis szemét!
Harry
-Te fasz halálra rémültem! Ne ijeszz rám így még egyszer! Nagyon meg ijedtem! Baszod! Ezt most minek kellett? - néztem rá hitetlenkedve. Csak az volt ijesztő hogy nem úgy nézett ki mint aki vicces kedvében van.
-Nem! Vagyis igen én vagyok Harry,nem az aki Alaszkába hozott. Ő az iker "testvérem "ha lehet testvérnek nevezni azt az embert... na mindegy! A lényeg. Ne bízz benne mert ő nem én vagyok. Évekig egy elmegyógy intézetben élt és most" ép elméjűnek " bizonyították és ki engedték. Engem meglőtt téged meg be drogozott egy tiopentál-szódium nevű droggal ez a szer tökéletesen alkalmas arra, hogy manipulálja a betegeket, meggyőzve őket arról, hogy megtörténtnek higgyenek olyan dolgokat, amik a valóságban soha nem történtek meg. Nem erre használják legálisan de ez most nem fontos. Az a Harry igazából nem én vagyok hanem Luc az ikrem. Kérlek hidj nekem! - csak hatalmas szemekkel néztem rá majd ki tört belőlem a röhögés.

-Mi?! Téged kéne elmegyógy intézetbe zárni! Te nem vagy ép...mennyit nézted te a Két Lotti-t? - alig kaptam levegőt a röhögéstől. Ez bolond! 

-Ez jól esett! De tényleg! Köszi Harry! Rég nem nevettem ilyen jót. - mondtam a szememet törölgetve. 

Harry csak megtörten nézett rám. Nem úgy tűnt mint aki viccel. 

-Igazat mondok! Hívj fel! 
-Te beteg vagy. - jelentem ki. 
-Bazdmeg... - morogta majd hozzám lépett és ki kapta a zsebemből a telefonomat.
-Héj! 
Nyomkododtt rajta valamit majd meg halottam ahogy ki cseng a vonal. 
-Mit csinálsz? - nevetségesnek tartottam amit csinál, de egyben nagyon reménykedtem hogy ez csak egy vicc. 
És akkor valaki föl vette a telefont... 
-Szia Édes! Mikor jössz haza? Darcynak már hiányzol... és nekem is. - a fejem olyan fehér  lett mint a hó. Nem. Nem. Nem. Nem és nem. Ilyen nincs. Nem kaptam levegőt. Éreztem hogy rám tör a pánik. Hetekig át vertek. Ez nem lehet. Mi az hogy ikrek? Mi az hogy van két Harry??! 
Sípolva vettem levegőt és a szívem 5000 el dobogott. Mondani kéne valamit. 
-Louis ott vagy? 
-I.... Igen. Le kell tennem. - dadogtam. Ezzel ki is nyomtam. Nem lehet igaz? Hogy nem vettem észre? Olyan dühös lettem mint még soha. És én hagytam neki hogy hozzám érjen... Undorító... 
Föl néztem Harryre aki csak szomorú arcát nézett. 
-Nem.. Nem.. N... Ki franc ez? Hol voltál? - borultam a nyakába zokogva. Olyan erősen szorított hogy nem kaptam levegőt, de nem bántam, egyáltalán nem bántam. Nem tudtam róla hogy el tűnt de mégis olyan volt mintha most kaptam volna csak vissza a legféltetebb kimcsmet. Harry. 
-Bántott? Én ezt nem értem. Egyáltalán nem... Miért nem meséltél róla soha?
-Meg lőtt de ne aggódj jól vagyok. Te jól vagy? Mint mondtam nem épp egy dicsekedni való rokon. Ő beteg. Nagyon beteg. Nem tartottam fontosnak elmomdani. 
-Éreztem . Éreztem hogy nem te vagy az. És mi a valóság és mi az amit ő beszélt belém?
-Mi után meg bocsájtottál(mikor először "bocsájt" meg neki mi aztán meg erőszakolta) onnantól minden hazugság. Bántott? Mutasd magad.Miket mondott neked? 
-Zayn vágásokat  ejtett rajtam. De akkor nem ő volt az úgy tűnik. -   szipogtam,  Harry keze ökölbe szorult a hátamon. El meséltem neki mindent miközben ő próbálta magát türtőztetni hogy ne robbanjon fel. 
-Tehát akkor a mézes hetek igazak voltak csak azt feledtette el velem hogy meg lőtt téged és el hurcolt? 
-Igen. Ki dobott az árokba. A belső combomat érte a lövés. Nem hitte volna hogy utána tudok menni. 
-Ó Istenem! Annyira szeretlek Harry! Sosem engedlek el többé! - fúrtam a nyakhajlatába a fejem. 
-Semmi baj! Ne sírj. De most tennünk kell valamit. Nincs fegyverem neki viszont igen. Darcy is vele van. A lényeg hogy úgy kell tenned mintha még mindig azt hinnéd hogy ő én vagyok. 
-Értettem. De lenne még pár kérdésem. Hol voltál eddig? 
-Egy árokban majd meg szálltam egy motelben onnan pedig le nyúltam egy kocsit majd azzal jöttem ide. 
-Zayn? 
-Nem tudom hol van...-momdta szomorúan. 
-Ne aggódj nincs baja. - simogattam az arcát majd a szájára hajoltam egy lágy csókért. Finoman mozgatta az ajkait az enyémen majd be dugta a nyelvét a számba és érzékien mozgatni kezdte. 
Lihegve váltunk el a levegő hiány miatt pár perc után. 
-Mennünk kell. - nézett a szemembe. 
-Mit akar tőlünk? -kérdeztem kétségbe esetten. 
-Nem tudom. Ő beteg. Senki nem tudja. - sóhajtott fel. Istenem miért pont velünk történik ez? Mi frászt akar ez? 
-Mi a terv?
-Az hogy,  ki csalod a házból és én majd le szerelem őt. Csak mond neki hogy van valami meg lepi az udvaron. De ne ma este mert keresnem kell valami kemény tárgyat amivel le üthetem. Legutóbb is jól formában volt. Puszta kézzel nehéz lenne. 
Ne feledd! Azt hiszed hogy ő Harry. Nem foghat gyanút! - mondta komolyan. 
Azta két Harry? Azért ez nem semmi. Mint két tojás aki nem ismeri valamelyiküket az nem tudja meg mondani mejik mejik az biztos. 
Ez olyan mint egy film. Egy nagyon szar film. 
-Rendben. Meg tudom csinálni. - jelentettem ki határozottan. 
-Tudom kicsim. Bízok benned. Tudom hogy meg tudod csinálni. De most már menj vissza mert keresni fog.
-Rendben. Megyek. - adtam egy csókot az ajkaira majd ki bontakoztam az öleléséből és el indultam. Nem hagyom Darcy t ennek a beteg elmenének a karjai között. 
-Vigyázz magadra! - mondtam neki. 
-Fogok. Te is vigyázz! - mondta. 
Vissza fordultam és a nyakába vetettem magam. 
-Szeretlek! - mondtam neki. 
-Én is nagyon szeretlek Louis!