18.rész

2 perce váltunk el Harryvel azzal a tervel hogy holnap este ki csalom a házból Luct de már most halál ideges vagyok. Mi lesz majd holnap este?
Marcangol a hiány Harry után, pedig csak 2 perce jöttem el tőle. Marcangol a tudat hogy 2 hétig át vertek. Két hétig simogatott, csókolt, kedveskedett, molesztált egy csaló! Hogy lehettem ilyen vak? Hogy nem tudom meg különbötetni a páromat, a szerelmemet egy csalótól?
Na jó hagyjuk az önostromlást ennek nincs értelme?
Mit mondok majd neki hogy, ki jöjjön a házból?
Jesszusom, de béna vagyok!
Csak az ajtóban jöttem rá hogy nem az estén kell gondolkodnom hanem azon hogy egész nap ne bukjak le. Ez egy beteg ember. Ki tudja milyen állapotban van az elméje? Mi a faszért engedték ki?!
-Meg jöttem! Ne haragudj hogy ilyen soká voltam csak egy picit el tévedtem.De már meg vagyok! Nem evett meg semmi. - kiabáltam be a házba miután be léptem a házba és le vettem a kabátom és a cipőmet.
-Ennek örülök. Meg voltunk Darcyval. Mi volt az a telefon hívás?
-Ó... Csak.... Föl akartalak hívni hogy segíts mert el tévedtem, de pont akkor találtam meg az ösvényt ahol jöttem és így már nem kellett segíts. - hadartam el. De jól hazudok!
Nyeltem egyet miközben végig néztem rajta. Ha jól meg nézem tényleg nagyon nem hasonlítanak.
A lábai formája, a haja, a kezei kisebbek, az arca... az pedig semmiben nem is hasonlít szinte. A szemei nagyobbak, az álla élesebb, mint Harry-é.
Istenem de vak voltam!
-Megyek le fekszek aludni. Darcy hol van? - indultam el mikor láttam hogy közelít felém hogy meg öleljen.
-Nem kapok ölelés? - kérdezte hatalmas szemekkel. Lebiggyeszette az ajkakat és szét tárta a karjait amin hegek voltak. Mi a fasz? Jézus ez nem komplett!Szabályos formákat vésett a kezébe! Atya Isten!
Nem volt időm nézelődni mert a karjaiba zárt és a nyakhajlatomba fura a fejét.
Az illata sem olyan mint Harry-é. Vissza öleltem hogy ne legyen gyanús a viselkedésem.
-Hiányoztál. - mondja.
-Nekem is-hazudom. - megyek fürdeni.
-Oké. - húzódik el egy szájra puszi kíséretében.
El indulok a fürdőbe de előtte meg nézem Darcy-t. Mélyen és békésen alszik. Olyan ártatlan, sóhajtok egyet majd ki megyek zuhanyozni.
Még mindig nem fér a fejembe ez az egész! Ez hihetetlen! Mi francért történik ez velem?
Fél órája folyatom magamra a vizet mikor meg hallom Darcy sírás, ezért ki jövök és magamra kapom a pizsamámat.
Mikor be érek a szobába már nem sír de azért át megyek hozzá.
Luc ott áll a kis ágya fölött és magában beszél (?).
-Élvezd csak te kis  fajzat! A kibaszott életbe kellett nekem olyan jó lelkűnek lennem! Akkor nem engem zártak volna a gyogyiba. Szaros Harry!De ezért meg fizet. - egy szót nem értettem abból amit mondott, de csöndben maradtam mert nem bukhattam le.
Csöndben vissza húzódtam az ajtóból és vissza mentem a szobámba a kavargó gondolataimmal. Őszintén eléggé meg ijesztett az előbb Luc. Sosem láttam még elmebeteget de ő különösen rémisztő volt. Be feküdtem az ágyba de nem tudtam aludni az adrenalintol így hát csak feküdtem a hátamon és a plafont bámultam és gondolkodtam.

Nem tudom mikor aludtam el de mivel föl keltem ezért aludnom is kellett. Luc mellettem aludt egy alsónadrágban amiből teljesen jól látszott a merevedése. Pfuj! Nem akarok itt lenni amikor föl ébred, nem akarok a játékszere lenni. Így hát kimentem a konyhába és reggelit csinálni.
Már most izgulok az este miatt. Mikor fog jönni Harry? Honnan fogom tudni hogy mikor kell kicsalni Luct?
Miközben elmélkedtem ki bámultam az ablakon mikor egyszercsak egy fej jelent meg ott. Úgy meg ilyedtem hogy föl sikoltottam rémületemben.
-Baszod, Zayn!
-Cssss! Ne kiabálj! - suttogta mi után ki nyitottam az ablakot.
-Mit keresel itt? - vettem lejjebb a hangom.
-Harry vel megtaláltuk egymást. El mondott mindent. Hol van Luc?
-Alszik.
-Jó. Előrébb hoztuk a tervet. Engedj be minket az ajtón. Ha alszik úgy könnyebb lesz.
-Rendben. Nyitom. - indultam a bejárat felé.

HARRY
A szívem a fülemben dübörög miközben az ajtóhoz lopóztam Zayn el.
Tudtam hogy minden az én hibám. 10 éves engem kelet volna elme gyógy intézetbe dugni de Luc nem csak a testvérem volt hanem az egyetlen és egyben legjobb barátom is. Kis korunkban az öreg nénik csivavájának az ijesztgetésén kívül a szerepcsre volt a kedvenc játékunk. Akkor sem volt máshogy. Eljátszotta engem miután meg öltem 5 macskát és két kisgyereket molesztáltam hónapokig hogy őt vigyék el a diliházasok. Akkor még egyikünk sem gondolt bele hogy csak segíteni akartak nekem, nem pedig ártani. A vége az lett hogy bele őrült a környezetbe és a bezártságba. És ez csakis sz én hibám. Amit sosem bocsátom meg magamnak. Soha.
Nem meg ölni akarom őt, mert arra nem lennék képes, csak bocsánatot kérni tőle. Megérdemli.
Márpedig ha ezt akarom tenni akkor le kell költözni.
Louis ki nyitotta az ajtót én pedig máris egy fokkal nyugodtabb lettem a jelenlététől. Mindig is ilyen hatással volt rám.
Hátra nézett a válla fölött majd mikor meg nyugodott hogy nincs ott senki a nyakamba vetette magát. Át öleltem a kicsi testét és magamhoz hoztam hogy nagyot szippantsak az illatábol. Mámorító.
-Menjünk. - mondta Zayn szemforgatva. Igaza van,bármikor fölkelhet.
El engedtem Louis és adtam az ajkarita egy csókot amit készséggel viszonzott.
El indultunk a szoba ajtaja felé mikor az ki vágódott és ki lépett onnan a hasonmásom.