9.rész

Reggel,Darcy sírására keltem.
Mi után ki bontakoztam Harry karjai közül,azonnal föl tápászkodtam,de egy kar vissza rántott.
-Harry,sír a gyerek.-erre csak morgott valamit ,de aztán föl kelt és ő is oda jött Darcy-hoz aki immár a karjaim között volt.
Éjszaka,semmi sem történt Harry és köztem,még csak nem is csókolóztunk-azon a szájra puszin kívül amit álmomban kaptam-,és természetesen nem a lányunkkal egy szobában fogunk szeretkezni.Mondjuk én nem is akarok még.szerintem ez még túl korai lenne.Még mindig van  egy kis félelmem Harry iránt.Talán ezért is nem  kezdeményezett egyikünk sem csókot,érezhette rajtam hogy még vannak kételyeim.
 Darcy még mindig keservesen sírt,próbáltam nyugtatgatni de nem sok sikerrel.Meg néztem a pelenkáját de az tiszta volt. Harry mint egy pincsi kutya követett minket és beszélt a lányunkhoz,simogatta kezét.
-Szerintem éhes.-mondta -számomra még- szokatlanul kedvesen.
-Lehet.-néztem rá.
-Elő veszem a baba tápot, addig öltöztesd föl.-tettem ahogy mondta majd le mentem vele a konyhába.Be ültettem a etető táljába és elé raktam az ételét.
Mikor még midig sírt,és már legalább ötödjére dobta el az ételét ami eddig a kedvence volt,aggódva néztem Harryre aki eddig mellettem ült.
-Szerintem valami baja van.-jelentettem ki.
-Lehetséges.
-Vigyük el orvoshoz.
-Nem-mondta.
-Mi? Mi az hogy beteg a lányod és nem vihetjük orvoshoz?Ezt  mégis hogy képzeled?!-emeltem föl  a hangomat.
-Nekem nem lenne tanácsos mostanában városba menni,és a legközelebbi gyerek orvosi rendelő ott van,itt a faluban nincsen.És te  pedig nem teheted ki innen a lábadat. -újra össze tört bennem valami.És mi van a tegnap estével?
-Miért nem mehetek el innen? - kérdeztem megtörve. - Mi van az éjszakával? Neked semmit sem jelentett? Még mindig csak egy túsz vagyok? - kérdeztem suttogva a sírás határán.-Én azt hittem,hogy el simítottuk a gondjainkat,Mi van azzal amit mondtál este?És a csók?-leptem el őt a kérdéseimmel.A könnyek már meg állíthatatlanul folytak a szememből.
-De igenis jelentett nekem valamit!Méghozzá elég sok mindent.Nekem legalább is igen.-a végét már csak suttogta
-Tessék?
-Attól még, hogy nekem igen,neked nem biztosan.Csak félek,hogy el szöksz.
-Mi?Azt hiszed hogy nem szeretlek?Én tudom hogy nagyon sok mindent kell még be pótoljunk,de ez nem fog menni ,ha nem bízol bennem.
-Te sem bízol bennem!-vágta rá azonnal-láttam rajtad,tegnap hogy félsz tőlem.-mondta kis kutya szemekkel.Nem válaszoltam semmit,be állt közénk egy két perc kínos csend,de ezt Harry meg törte.
-Így van Louis?Félsz tőlem?
-Én..csak. vagyis ,hogy...egy kicsit..talán.
-Miért?
-Nem tudom.-motyogtam.Közelebb jött,hozzám és meg fogta az alkaromat,és gyengéden magához húzott.
-Nem kel félned,nem bántalak,ha teszed amit mondok.- a mondat utolsó felét már csak  nagyon halkan suttogta,azt hitte nem hallottam.Úgy döntöttem  jobb ha nem mondok semmit mert még a végén valami rosszat mondok.Tegnap este úgy éreztem,mintha teljesen gondtalanok  lennénk és nem is történt volna semmi rossz köztünk.Most viszont...
-Harry,a gyereknek akár  komoly gondja is lehet.Kérlek hagy vigyem el őt orvoshoz.Kélek!Azt mondtad szereted őt,akkor ezt tedd meg érte.-nagyot sóhajtott majd sokáig nézett a szemembe majd majd meg szólalt.
-Ígérd meg ,hogy vissza jössz.-a homlokát az enyémnek döntötte.
Bólintottam
-Mond ki!-parancsolt rám.
-Ígérem,csak mond meg hogy hova kell menünk.
-Rendben-ez után olyat tett amivel meg pecsételte a bizalmunkat egymás iránt.Bár az igazat meg vallva én még mindig félek tőke egy kicsit az előbbi kis el szólása miatt.
Meg csókolt.
Oly puhák voltak az ajkai,mint régen. Óvatosan mozgatta az övéit az egyében.Tökéletes lett volna ha én felőlem nem lettek volna kételyek Harry iránt.Olyan nyugodt volt.Olyan szép csend.N várjunk csak?Csend?Hisz az előbb még Darcy sírt.
Gyorsan el váltak ajkaink amint azt ő is föl fogta és oda kaptuk a tekintetünket ahol a lányunk etető széke volt.
Le volt hajtva a feje és már nem sírt.
Oda mentem hozzá Harryvel a nyakban.Óvatosan ki emeltem őt és föl emeltem hogy lássam az
arcát ami még mindig le volt hajtva.
-Darcy?Drarcy!DARCY!Harry nem lélegzik!-Ilyen félelmet még sosem éreztem.Azonnal kórházba kell vinnünk!
Harry!-Csak ezt tudtam hajtogatni a sokktól. Harry tisztábban tudott gondolkodni mint én mert ki kapta kezemből és el kezdte ütögetni a hátát.
Hozd a garázsból a kocsi kulcsot ott van az ajtó fölött!-kiáltott rám.Azonnal tetem amit  mondott és fél percen beül már a kezemben volt az életem értelme Harry pedig ezerrel hajtott a kórházba és  pórbált le nyugtatni engem-vagy magát- a szavaival.Nem sok sikerrel.
-Emeld meg a fejét és ütögesd  a hátát!-éreztem hangjában a félelmet.
10 percen belül a kórházban rohangáltunk orvost keresve.
-SEGÍTSEN VALAKI! A KIS BABÁNK NEM LÉLEGZIK!
-Erre jöjjenek!! rohant oda hozzánk egy nővér-Egy szobába vezettet minket sietve ahol egy orvos volt.
-Nem lélegzik! Segítsen!-kiabálta Harry.Darcy-t rá tették egy gurulós hord ágyra és ki rohantak vele egy műtőbe végig követtük őket.
-Mióta eszméletlen?-kérdezte az orvos
-Nem tudom..fél órája.-A műtőből úgy kellett minket ki rángatni.Vagy 2 órája ültünk Harry-vel a váróban.Én a vállán sírtam ő pedig csak maga elé meredve nézett.A gondolataim kavarogtak. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra hogy ez az én hibám,ha nem veszekszem Harry-vel hamarabb észre vettük volna.Ekkor egy fehér ruhás orvos lépett ki a műtőből.
-Önök Styles-ék?

8.rész.

Sziasztok!Köszönöm az olvasókat és a lelkes kommentelőket  .Sajnálom hogy ilyen kis kurta lett a rész de ,szerintem ebbe a részbe nem is kell több. :)

 El telet 2 óra az a ölelkezésünk óta Hary-vel.

Nem szólt egyikünk egy szót sem mégis értettük egymást.

A matracon feküdtem Darcy szobájában,már fél álmomban mikor meg halottam valaki nehéz lépéseit a folyóson a szoba felé közeledni.Mikor ki nyílt az ajtó gyorsan be csuktam a szememet és alvást színleltem.Csak az vettem észre hogy Harry-a gyűrűi el árulták- meg emeli a fejemet és be csúsztat alá egy párnát,és rám terít egy takarót,majd közel hajol az arcomhoz és ad egy puszit rá majd még egyet de ezt már nem az arcomra adta hanem a számra.Úgy meg döbbentem hogy hirtelen ki nyitottam a szememet és föl kaptam a fejemet. Harry hirtelen el rántotta fejét és ijedten nézett rám.

-É...n csak...,szóval...te ébren vagy?-látszott rajta,hogy nagyon zavarban van.

-Szeretsz engem?-tettem föl neki a kérdést ami először eszembe jutott.

-É...én nem...vagyis...NEM.-ahogy ezt ki mondta,olyan érzésem támadt mintha meg ütött volna,pedig ez sokkal rosszabb volt.

-Ohh..értem.Vagy is hogy nem,NEM értem!-emeltem föl a hangomat suttogva-Tudd hogy ébren voltam amikor Darcy-vel beszélgettél.Halottam amikor azt mondtad hogy szeretsz engem.-Harry arcán tükröződött a döbbented és a kétségbe esés.Hulla fehér lett az arca,majd olyan piros mint egy paradicsom.

-Szóval, Harry. Szeretsz?

-Nem tudom.-hajtotta le a fejét

-Meg tudsz nekem bocsájtani azok után amit tettem veled?

-Mindent tudok!-kapta fel a fejét.-Tudom hogy csak Darcy -ért tetted és nagyon jól döntöttél,ha tudtam volna hogy meg fenyegettek,és nem tudtunk volna mit tenni akkor én mondtam volna neked hogy jelents engem föl a gyerekünk érdekében.

-Tessék?Honnan?Mikor tudtad meg?-most már végképp nem értettem semmit.
-Az nem érdekes. Mi után ki engedtem a börtönből.
-Én annyira sajnálom,Haz.-a takaró szélét kezdtem nézni és éreztem hogy el öntik a szememet a könnyek.-Nem érdelet ,hogy el veszik tőlem a babánkat ,tudom hogy ez most szörnyen hangzik,de még csak a második hónapban voltam és nem ragaszkodtam hozzá annyira,csak veled akartam lenni és nem akartalak föl jelenteni,de mi után össze vesztünk a düh beszélt belőlem és nem tudtam tisztán gondolkodni.-a végét mér elcsukló hangon mondtam mert nem bírtam tovább és el sírtam magamat.
Éreztem hogy Harry át ölel izmos karjaival.A nyak hajlatába fúrtam a fejemet és csak zokogtam tovább és motyogtam neki bocsánat kérően.
-Nem haragszok,Lou.Css...Én sajnálom amiért el loptam a lányunkat.el borult az agyam és fájdalmat akartam okozni ne..ked.hüpp,Lou..hüpp-itt mát ő is sírt  a nyakamba borulva.
Nem is tudom mikor éreztem ilyen boldogságot mint most,a tudat hogy szeret még mindig szeret.
Egész éjjel össze bújva beszélgettünk és sírtunk,egyszerűen csak élveztük  egymás közelségét.sírtunk,nevettünk együtt.azt is meg tudtam,hogy össze törte a képet ami engem ábrázolt,de aztán össze ragasztotta és minden éjjel amit külön töltöttünk azzal aludt.
Be pótoltuk az elveszett időt.
Egyszerűen úgy szerettük egymást,mint két és fél éve.

7.rész

  Még mindig itt ülök a kanapén és nem tudom föl dolgozni amit Harry mondott miközben azt  hitte hogy alszok.
Szeret engem?És én miért örülök ennek ennyire?Hiszen, ha szeretnénk egymást akkor nem bántanánk egymást folyton.És nem  keserítenénk meg egymás életét.
Mát vagy 5 milliószor vissza játszottam a fejemben a szavait de még mindig nem  jutok egyetlen értelmes gondolathoz.
Ahogy ott üldögéltem vissza gondoltam az elmúlt 2 és fél év eseményire.
A veszekedésre,arra hogy meg fenyegettek,arra hogy önző voltam,arra hogy a szerelemért nem álltam ki,sosem fogom tudni meg bocsájtani magamnak.
Könnyek gyűltek a szemembe ahogy vissza gondoltam Harry csalódott és könnyes arcára.el árultam őt.De nem tehettem mást,vagy teszem amit mondanak vagy elveszik tőlem Darcy-t amint meg születik.
a gondolataimból Darcy sírása ébresztett föl.
Azonnal ki rohantam a nappaliból  föl az emeletre a lányom szobájába a hang irányába,Meg is találtam őket,  Darcy Harry  kezében volt  aki sírt ,ő peidig próbálta meg nyugtatni,nem sok sikerrel és beszélt hozzá.
-Annyira sajnálom Kicsim!Nem  akartam!Bocsáss meg!Véletlen volt!Csss!Ne sírj!
-Mit  műveltél vele te állat?!-kiállottam rá, rám kapta tekintetből amiből tiszta meg bánást és fájdalmat olvastam ki.Oda szaladtam hozzá és ki kaptam a kezéből a még mindig síró Darcy-t.
-É..Én nem akartam.Véletlen volt.Nem akartam fájdalmat okozni neki.-mentegetőzött
-Cssst!Ne sírj,itt vagyok Prüntyi ,itt vagyok.-Simogattam a kis buksiját,de vigasztalhatatlanul sírt tovább.
-Mi történt?-szegeztem Harry-nek a kérdést szúrós pillantással.
-M..Mi cs..csak játszottunk és föl emeltem és véletlenül be vertem a fejét az ajtófélfába.De teljesen véletlenül!-dadogtak könnyes szemekkel.Könnyek?Harry sír?Hol van az a durva és goromba Harry aki eddig köztünk élt?
Tudtam hogy nem direkt csinálta  ezért nem haragudtam rá már annyira,mint amikor be léptem a szobába.
Közelebb jött és meg ölelt minket fél kézzel a másikkal pedig a lányunkat simogatta és puszilgatta a fejét és  bocsánat kérően  motyogott neki.
Csak nézem őket,és nem  tudtam le venni róluk a szememet,olyan szeretettel fordult felé ,mint ahogy velem bánt 2 és fél éve.
Nem értettem ,hogy miért lett hirtelen ilyen kedves amikor  korában úgy bánt velünk,mint a kutyával.
Már vagy 20 perce álltunk össze ölelkezve amikor  észbe kaptam.
Harry ép engem ölel.Bele borzongtam a közelségébe.Már el is felejtettem milyen jó érzés.A teste melege és illata.Bódító.
Arra lettünk figyelmesek hogy a keserves sírást,halk szuszogás váltotta fel.El aludt.
-Tedd be a kis ágyába.-mondta nekem érzelem mentes hangon,majd ki menta szobából.
Csak álltam ott le meredve.kezdem unni  a hangulat ingadozásait.Az előbb még ölelget a másik percben pedig  már ugyan olyan goromba mint volt.
Le tettem Darcy-t az ágyába ,utána le mentem Harry-hez a konyhába.Épp valamit  csinált a tűzhelyen.felém sem pillantott.
Vajon hogy reagálna ,ha meg tudná,hogy ébren voltam amikor beszélgetett Darcy-val?
Közelebb sétáltam hozzá ,hogy meg nézzem mit csinál.a vizet forralta fel Darcy-nak.Meg dobban a szível a törődését látva.
Tudtam hogy kinek és mit csinál de a csönd kínzó volt ,ezért meg szólaltam.
-Darcy-nak?
-Ja.-Nahát, de bő beszédű valaki.
-Lehet egy kérdésem?-már most görcsölt  a hasam és izzadt a tenyerem.Csak biccentett válaszul.
Biztos tudni akarod Lous?-kérdeztem magamtól.Nagyon féltem a választól.De ha már rá szántam magamat akkor véghez viszem. Tudnom kellett a választ.
Szereted a lányunkat?-felém kapta tekintetét és  egy pillanatig csak nézett rám döbbenten,aztán a szemembe nézett mélyen és válaszolt.
-Igen,az életemnél is jobban.-hatalmas kő esett le a szívemről.Szereti.
Ez után olyat tettem amit azt hittem hogy sosem leszek képes többé,de ez még a kérdésné is jobban meg  döbbentett,azt hiszem mind a kettőnket.
Meg öleltem őt,és ő vissza ölelt.

6.rész

 

 2 nap telt el azóta,hogy itt vagyok Harry fa házában  a semmi közepén-még tér erő sincsen,tudom mert meg próbáltam hívni a rendőrséget a vezetékes telefonon amíg Hary aludt-,nem tudom ,hogy miért hozott ide de addig nem is érdekel amíg nem választ el minket Darcy-val.
Zayn-t nem láttam az utóbbi napokban,csak azt hogy Harry néha bevisz neki kaját és italt.Csak néha nyögéseket hallok ha el megyek a szobája előtt.
Harry nem beszél arról hogy mi történt itt két napja,ahányszor rá kérdeztem egyszerűen  azt mondta ,hogy nem az én dolgom.
Harry vendég látó készségei a 0-át súrolják,tehát Darcy szobájában alszok egy matracon-amit én találtam és vettem elő-,szegénykém éjszaka nagyon sokat nyugtalankodik és nem tudom meg nyugtatni sokszor.ami nagyon bánt mivel fél éve csak föl kellett vennem tisztába tettem vagy meg etettem és már aludt is tovább
.Harry olyan goromba velem amennyire csak lehet. Megjegyzéseket tesz és ha éjjel sír a gyerek akkor reggel meg jegyzi,hogy "már megint fölkelt a kölykömre".Én erre csak a szememet forgatom általában.Nem mutatom ,de nagyon fáj hogy így beszél velem és a gyerekéről .Jelenleg is egy ilyen reggelnek nézek elébe.
A veszekedés közepén jártunk mikor föl tettem a kérdést amire már rég meg akartam kapni  a választ.
-Mégis mit akarsz tőlünk?!Mikor óhajt el engedni minket ő felsége?!
-Fogd be pofádat Louis!Én csak jót akarok nektek!-Hogy mi??Csak jót akar?Ez kész elme baj!!
-Te nem vagy normális!Kicseszettül  nem vagy az!Azzal akarsz jót ,hogy elrabolod a lányunkat majd ,fél év után engem is!?Harry ,én tudom hogy miattam veszítettél két évet az életedből a börtönnel,de ez így nem normális!Kérlek engedj el minket!!-a végét már könyörögve mondtam ,könnyek között.
-Csak azért hoztalak el téged kicseszett Londonból mert ha nem tettem volna az ellenségeim meg öltek volna téged!-ezt olyan indulattal mondta hogy elsírtam magamat,mikor föl fogtam, hogy mit mondott meg sem tudtam  szólalni.
Aggódik értem.
El viharzott mellettem ,közben neki ment a vállamnak,én pedig csak álltam ott,mint egy cölöp.
Ki vágta az ajtót és ki ment rajta.
Nekem ez már végképp zavaros.
Nem azért vitte el ,hogy fájdalmat okozzon  vele hanem mert szeret minket és aggódik értünk?
Igaz ,azt mondta hogy engem rabolt el azért, hogy meg védjen nem pedig Darcy-t.
Gondolkodás közben el kezdtem sétálni a házban és végül Darcy szoba ajtaja előtt kötöttem ki.Be rendezett neki egy szobát .Szóval nem úgy tűnik mintha el akarna menni  innen a közel jövőben
Vissza gondoltam az elmúlt pár nap eseményeire és eszembe jutott,hogy amikor meg látta a véres házat Darcy nevét kiáltotta,tehát aggódott érte.
Szereti őt,és engem is szeret.
De mégis miért reménykedek én ebben?
Mert szereted te idióta-mondta bennem a hangocska-Nem,nem szeretem,el vette a lányomat és engem is el rabolt.
Be nyitottam a lányom  szobájába,ahol Darcy ült a kis ágyában és egy gumi játékot próbált föl falni .a nagy koncentráció közben észre sem vette hogy be jöttem a szobába.csak akkor kapta rám hatalmas zöld szemeit amikor meg szólaltam.
-Hát szia,prüntyő!Mikor keltél föl?Gyere ide apuhoz!-oda sétáltam hozzá és ki vettem a kis ágyából.
Ki mentem vele a nappaliba és le ültem vele a kanapéra.
-Szeretnél énekelni,Darcy?
-Úgy beszélsz hozzá mintha értené amit mondasz.-amikor Harry és én együtt voltunk akkor sem kedveltem Zayn-t,de most még inkább gyűlöltem.
-Ahhoz hogy egy baba meg tanuljon beszélni,kommunikálni kell vele,hogy legyen honnan el tanulnia,Zayn.Neked nem pihenne kéne amúgy?-erre már nem válaszolt,csak ki vett egy üveg vizet a hűtőből és le ült a kanapéra mellénk.
-Harry?
-El ment.
-Hova?
-Nem tudom.
-De jó-morogta magában Zayn.
Én ki zártam Zayn jelen létét és tovább játszottam és beszélgettem a lányommal-igaz elég egy oldalú beszélgetés volt-assztem amikor énekelni kezdtem akkor lett elege mert föl állt és el ment.
Egy idő után Darcy is énekelni-magas hangon gagyogni-kezdett velem együtt.
Körül belül egy órája lehettünk a nappaliban mikor Darcy el aludt a mellkasomon majd én is el szenderedtem.

Egy mély hangra keltem föl.Pontosabban Harry hangjára.valakivel méz édes hangon beszélgetett.Nem nyitottam ki a szememet csak hallgatóztam,éreztem a mellkasomon Darcy pihe súlyát. 
-Milyen volt a nap apuval?-kérdezte Darcy-tól.Mi?Vele beszélget?Ilyen szeretet teljes hangon?Hol van a goromba Harry?-éreztem hogy a kis lány meg mozdul rajtam.
-Ne haragudj amiért így el hanyagoltalak,és nem mentem át hozzád amikor éjszaka sírtál.szörnyen éreztem magamat miatta,sajnálom.-Mi után ezt ki mondta meg éreztem az arcomat csiklandozó fürtöket-biztos meg puszilta Darcy-t-majd tovább folytatta a beszélgetést.-Ugye nem keltettünk föl reggel apuval?Tudod nagyon szeretem őt csak olyan makacs és büszke vagyok mint te és nem merem ki mutatni,pedig kéne.Mi van ha ő már nem szeret?Akkor nagyot égnék,nem igaz kis vakarcs?-fölnevet-Na gyere ide  kicsit apuhoz hagyjuk aludni apát.-hirtelen nem éreztem Darcy súlyát magamon mert Harry el emelte rólam majd távolodó léptek zaját hallottam.
Nem tudtam hova tenni ezt a beszélgetést.ez most mindent meg magyarázott ami eddig a fejembe bolyongott fél évig.Szeret engem?Azok után amit tettem vele?És ami még jobban ,meg dobbantotta a szívemet az az volt ,hogy szereti a lányát és el fogadja .

Köszönöm!

Sziasztok!

Nagyon köszönöm  a lelkes olvasókat!
Örülök hogy tetszik a blogom!
Meg próbálok minél hamarabb dolgozni ami olyan 2-3 naponta,hévégén akár több részt is föltenni.
Iratkozzatok fel! :)
És még egyszer NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!!!!

:) H

5.rész

Mindig is rosszul voltam a vértől.Egy kicsi vértől is.
Ennek ellenére jelenleg itt állok egy ház küszöbén ami csupa vér.
A látvány annyira letaglózott,hogy azt is csak halkan érzékeltem mikor Harry elengedett-szinte el lökött-és Darcy nevét ordítva elő rántotta a fegyverét-amit már oly sokszor láttam mégis még mindig féltem tőle-majd be rohant a házba és el tűnt.Kellett pár másod perc mire föl fogtam,hogy a lányom is ebben a házban van és azonnal Harry irányába rohantam.(még mindig bekötözött kézzel,viszont a lábamat már el oldozta Harry ,hogy tudjak járni.)Jajj,ne!Istenem csak ezt ne.add hogy a lányomnak ne legyen semmi baja.add ,hogy ez ne az ő vére legyen.
Már keresztül rohantam szinte fél házon de még mindig ne láttam Harry-t sem Darcyt vagy akárkit.
Épp egy szobába(asszem a háló szoba) mentem be,mikor meg hallottam valamit.
Egy lövés.
Még egy.
Tompa puffanás.
Sírás. amit  bárhol föl ismerek. Darcy.
A hang irányába szaladtam és be mentem egy gyerek szobába,ahol Hary állt a kezében egy fegyverrel és a síró lányommal,akit épp vigasztalni próbált.Amint meg láttam Darcyt ,el sírtam magamat és oda rohantam hozzájuk és azonnal ki kaptam Harry kezéből a lányomat.
Ilyen örömöt és meg könnyebbülést még soha életemben nem éreztem.Él és semmi baja.Köszönöm istenem,köszönöm!
Itt van a kezeimben,és most már semmi sem választhat el minket.Nem engedem.
Már Darcy sem sírt egy idő után csak nézte az arcomat nagy szemekkel aztán fölkacagott csilingelő hangocskáján.
-Szeretlek,szeretlek,nagyon-nagyon szeretlek kicsim.Most mát itt vagyok nem kell félned ,soha nem engedlek el,ígérem-mondogattam neki és tettem egy lépést hátra felé.
Majdnem át estem valamin.Pontosabban valakin.
Istenem!
Ez egy holttest.
El is felejtettem hogy egy "csata tér" közepén vagyunk éppen,de nem is érdekel mert itt volt Darcy és már semmi sem érdekel csak az hogy a kezemben tarthatom újra lányomat.
Föl fordult a gyomrom a látványtól.Hason feküdt a saját vérében.Még mindig a halottat nézve el léptem tőle ,de neki ütköztem egy kemény mellkasnak,pontosabban Harry mellkasának.
Föl kaptam rá a tekintetemet ,engem bámult tökéletesen a szemembe nézett.Nem volt köztünk egy centi  távolság sem.
Nem tudtam ki olvasni a szeméből semmit.
Viszont a saját szememből ő biztosan ki tudta olvasni a félelmet és a zavarodottságot.
Éreztem a leheletét az arcomon.
Ékkor be lépett a szobába Harry vérben úszó legjobb barátja,Zayn.
-Zayn!-Harry azonnal oda rohant és el kapta mert ha nem tette volna biztosan össze esik.
Vágás nyomok és lila foltok voltak rajta mindenhol,Darcy arcát el takartam a látvány elől én meg mint egy fa csak álltam ott.
Itt mégis mi történt?
Hary ki vonszolta barátját a szobából ,én pedig utánuk mentem Darcy-val a kezemben.Végig beszélt Zayn-hez de ő csak morgott vagy motyogott valamit válaszul-igaz kinek van kedve ,ereje beszélni félholtra verve ,az ájulat határán- A fürdő szobába vitte ahol ki tisztította sebeit és  tett rájuk fertőtlenítőt.Mire Zayn csak föl szisszenta-gondolom csipett neki-.
-Ne hisztizz már ,rosszabb vagy mint egy hisztis kis lány.Ha ez csípett akkor gondolj bele milyen lesz össze varrni őket,mert van pár amit össze kell és te is tudod ,hogy nem vihetlek kórházban.-Mondta Harry Zayn-nek.Barátja erre olyan hirtelen kapta föl a fejét,hogy az már nekem fájt.
-Mi!?-Zayn hangja legalább 5 oktát ugrott.
-Tedd le a síró masinát és gyere ide és segíts.Fogd le őt!-mondta nekem.
-Egy.Ő nem síró masina ,hanem  a lányod te jól képzett szochiopata állat.Kettő...-folytattam volna de harry közbe szólt"kedves" hangnemben.
-Louis!Most azonnal tedd le és gyere ide,vagy nagyon meg bánod,tedd a kis ágyában aztán húzd ide a segged!!
-Ne beszélj így velem ,és nem fogom a lányomat egy hullával egy szobában hagyni!Egyáltalán miért állok itt még mindig?Rég el szökhettem volna!E helyett itt állok és veled veszekszem.
-Na és mond,hogy jutsz ki innen?Hm?Mert szerintem gőzöd sincsen hol vagyunk  oda kint pedig legalább -9 fok van és a gyereken csak egy rugdalózó van.Szóval csomagold össze a töködet és tedd le a gyereket valahova,le szarom,hogy hova és fogd le vagy soha többé nem láthatod Darcy-t!!Meg értettél!!?-össze rezzentem a hangjára,tettem amit parancsolt és ki vittem Darcy-t
 a nappaliba ahol volt egy járóka és oda be tettem és adtam a fejére egy puszit majd ott hagytam és vissza mentem Harriékhez.
Le guggoltam Zayn elé és le fogtam a karját és a felső testét.
az el következendő fél órát inkább elfelejteném.Zayn ordított fájdalmában, alig tudtam le fogni.
Mikor végzett Harry a pakisztáni barátja össze varrásával föl állt és ki dobta a véres zsepiket és gézeket  majd föl vette  Zayn-t a karjaiba és föl vitte egy szobába.
Én ki szaladtam Darcy-hoz akit nagyon le foglalat egy játék kulcs föl zabálása.amikor észre vett engem ki köpte a szájából a kulcsot és   felém nyújtogatta rövid kis husis kezeit és gőgicsélni kezdett nekem értelmetlen hangokat. Azonnal ki vettem őt és  magamhoz öleltem.Már beszél-ha számunkra nem  is érthető hangon de beszél-és én nem voltam ott amikor az első  hangokat ki mondta.Újra könnyek gyűltek a szememben.
-Soha többé nem engedlek el,ígérem!

4.rész

Elhurcoltak,mint fél éve Darcy-t is.
Ez volt terve?Elviszi a gyerekünket aztán engem is el rabol és megkínoz?
Egy kocsi hátsó ülésén ülök a fejem az ablaknak van döntve.Pár másod perce vagyok csak magamnál.Azt sem tudom mióta vagyok ki ütve,talán órák,napok óta?Meg próbálok meg mozdulni de nem megy. Mivel le vagyok kötözve méghozzá elég jól.  A lábaim és a kezeim is össze vannak kötözve egymással.A nyakam hasogat ,rohadtul el aludtam a nyakamat.Tehát elég rég ki lehetek ütve.
A szemeim még működnek szerencsére és ha már a nyakamat nem is tudom ,a szememet elfordítom és meg látom Harry-t a vezető ülésen.Ketten vagyunk csak a kocsiban,hacsak nem tart még több túszt a csomag tartóban is ,mert akkor akár hányan lehetünk.
Az ablak felé nézek ahol ki nézve szinte semmit sem látok a sötéttől.
-Jó reggelt,szerelmem.-Hallom meg mély hangját ,mely gúnyolódva ejti ki a "szerelmem" szót.
Nem veszem figyelembe az előbbi mondatát és rögtön a lényere térek.
-Hol van Darcy?-Kérdem tőle de ő csak föl nevet.Mi ilyen vicces?!
-Az apjánál.-Föl megy bennem a pumpa gúnyos hangjától.Én vagyok az apja.
-Nem vagy az apja!Mármint ,lehet hogy a te véred de,ő az enyém!Én nevelem,te csak el vetted tőlem a lányomat.
-Ó,ugyan Louis ,hiszen mind a kettőnk ugyan annyi ideig nevelte mint a másik.Nem?Fél-fél év.Nem emlékszel?Tehát ennyi erővel ugyan annyi joga van velem lennie mint veled.-A nyugodt és gúnyos hangjától olyan ideges leszek ,hogy még a nyakfájás ellenére is hirtelen emelem meg a fejemet felé és gyilkos pillantást vetek felé.
-Hol van? Add vissza!Ő az én lányom!-megint  nevet.
-Mi ilyen vicces?
-A próbálkozásod.
-Hol van?
-Otthon.-Na jó!Most jött el nálam az a pont ahol ki ver a víz az idegtől.
-Hogy hol?Az otthona Londonban van!!!Nem nálad,akárhol is laksz te patkány!!Kivel van?Azt ne mond ,hogy valamelyik idegbeteg barátoddal!!
-Nincs vele senki,-Amint ez elhagyja szájat,azt hiszem ,hogy csak viccel.Mi az hogy egyedül van?Még a gondolatok sem formálódtak meg a fejemben mielőtt ki mondtam volna őket.
.MI?!MI AZ HOGY NINCS VELE SENKI?!TE NORMÁLIS VAGY?EGYEDÜL HAGYSZ EGY 1 ÉVES CSECSEMŐ??TE ROHADTUL  NEM VAGY NORMÁLIS!NEM MOST CSAK VICCELSZ.IGEN CSAK VICCELSZ.MOND HOGY CSAK VICCELSZ!!
-Nem,tényleg egyedül van.-ezt úgy mondta mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-HOGY LEHETSZ ENNYIRE FELELŐTLEN?!ÉS HA VALAMI MAJA ESIK?!Ő CSAK EGY KIS BABA! NEM TUD MAGÁRA VIGYÁZNI!MI VAN HA NE VESZI RENDESEN A LEVEGŐT!?MI VAN HA MEGFULLAD!!??TE ELCSESZETT ROHADT BALFASZ ÁLLAT!HA MÁR EL LOPTAD TŐLEM VIGYÁZZ RÁ!-itt már sírva vágtam  a fejéhez a dolgokat.-LEGALÁBB GONDOSKODJ RÓLA TE BAROM!-ilyen dühös még sosem voltam más emberre csak magamra mikor hagytam hogy ez a jól képzett pszichopata állat el vigye tőlem Darcy-t-.
És csak mondtam és csak mondtam a magamét.Minden iránta fel gyűlt dühömet most ki adtam.
Csak akkor hagytam abba mikor észre vettem hogy lassít a kocsi és meg állunk egy kis fa háznál.Kiszállt és meg kerülte a kocsi majd ki nyitott  az ajtómat.
Aztán olyat tett amit a kapcsolatunk alatt is csak nagyon ritkán tett-részegen-.
Megütött.
Az ütés erejétől ki szakadtam a biztonsági ülésemből és el dőltem a karosszérián.
-Kuss!Egy órán keresztül hallgattam a gyalázásodat te gyenge kis szarzsák.-könnyek gyűltek a szememben a szavaitól,rosszabbak  voltak az ütésnél.
-Nem vagyok gyenge.-suttogtam ,de ő meg hallotta.
-Dehogynem vagy az.Ha erős lennél ,akkor most nem lenne nálam Darcy.-Igaza van.Teljesen igaza.És a fel ismeréstől csak még jobban sírtam,szinte zokogtam.
Ki rángatott a kocsiból egyenesen a kis fa ház bejáratáig.Babrált egy kicsit a kulcsaival majd ki nyitotta az ajtót.
Minden csupa vér volt.