8.rész.

Sziasztok!Köszönöm az olvasókat és a lelkes kommentelőket  .Sajnálom hogy ilyen kis kurta lett a rész de ,szerintem ebbe a részbe nem is kell több. :)

 El telet 2 óra az a ölelkezésünk óta Hary-vel.

Nem szólt egyikünk egy szót sem mégis értettük egymást.

A matracon feküdtem Darcy szobájában,már fél álmomban mikor meg halottam valaki nehéz lépéseit a folyóson a szoba felé közeledni.Mikor ki nyílt az ajtó gyorsan be csuktam a szememet és alvást színleltem.Csak az vettem észre hogy Harry-a gyűrűi el árulták- meg emeli a fejemet és be csúsztat alá egy párnát,és rám terít egy takarót,majd közel hajol az arcomhoz és ad egy puszit rá majd még egyet de ezt már nem az arcomra adta hanem a számra.Úgy meg döbbentem hogy hirtelen ki nyitottam a szememet és föl kaptam a fejemet. Harry hirtelen el rántotta fejét és ijedten nézett rám.

-É...n csak...,szóval...te ébren vagy?-látszott rajta,hogy nagyon zavarban van.

-Szeretsz engem?-tettem föl neki a kérdést ami először eszembe jutott.

-É...én nem...vagyis...NEM.-ahogy ezt ki mondta,olyan érzésem támadt mintha meg ütött volna,pedig ez sokkal rosszabb volt.

-Ohh..értem.Vagy is hogy nem,NEM értem!-emeltem föl a hangomat suttogva-Tudd hogy ébren voltam amikor Darcy-vel beszélgettél.Halottam amikor azt mondtad hogy szeretsz engem.-Harry arcán tükröződött a döbbented és a kétségbe esés.Hulla fehér lett az arca,majd olyan piros mint egy paradicsom.

-Szóval, Harry. Szeretsz?

-Nem tudom.-hajtotta le a fejét

-Meg tudsz nekem bocsájtani azok után amit tettem veled?

-Mindent tudok!-kapta fel a fejét.-Tudom hogy csak Darcy -ért tetted és nagyon jól döntöttél,ha tudtam volna hogy meg fenyegettek,és nem tudtunk volna mit tenni akkor én mondtam volna neked hogy jelents engem föl a gyerekünk érdekében.

-Tessék?Honnan?Mikor tudtad meg?-most már végképp nem értettem semmit.
-Az nem érdekes. Mi után ki engedtem a börtönből.
-Én annyira sajnálom,Haz.-a takaró szélét kezdtem nézni és éreztem hogy el öntik a szememet a könnyek.-Nem érdelet ,hogy el veszik tőlem a babánkat ,tudom hogy ez most szörnyen hangzik,de még csak a második hónapban voltam és nem ragaszkodtam hozzá annyira,csak veled akartam lenni és nem akartalak föl jelenteni,de mi után össze vesztünk a düh beszélt belőlem és nem tudtam tisztán gondolkodni.-a végét mér elcsukló hangon mondtam mert nem bírtam tovább és el sírtam magamat.
Éreztem hogy Harry át ölel izmos karjaival.A nyak hajlatába fúrtam a fejemet és csak zokogtam tovább és motyogtam neki bocsánat kérően.
-Nem haragszok,Lou.Css...Én sajnálom amiért el loptam a lányunkat.el borult az agyam és fájdalmat akartam okozni ne..ked.hüpp,Lou..hüpp-itt mát ő is sírt  a nyakamba borulva.
Nem is tudom mikor éreztem ilyen boldogságot mint most,a tudat hogy szeret még mindig szeret.
Egész éjjel össze bújva beszélgettünk és sírtunk,egyszerűen csak élveztük  egymás közelségét.sírtunk,nevettünk együtt.azt is meg tudtam,hogy össze törte a képet ami engem ábrázolt,de aztán össze ragasztotta és minden éjjel amit külön töltöttünk azzal aludt.
Be pótoltuk az elveszett időt.
Egyszerűen úgy szerettük egymást,mint két és fél éve.