9.rész

Reggel,Darcy sírására keltem.
Mi után ki bontakoztam Harry karjai közül,azonnal föl tápászkodtam,de egy kar vissza rántott.
-Harry,sír a gyerek.-erre csak morgott valamit ,de aztán föl kelt és ő is oda jött Darcy-hoz aki immár a karjaim között volt.
Éjszaka,semmi sem történt Harry és köztem,még csak nem is csókolóztunk-azon a szájra puszin kívül amit álmomban kaptam-,és természetesen nem a lányunkkal egy szobában fogunk szeretkezni.Mondjuk én nem is akarok még.szerintem ez még túl korai lenne.Még mindig van  egy kis félelmem Harry iránt.Talán ezért is nem  kezdeményezett egyikünk sem csókot,érezhette rajtam hogy még vannak kételyeim.
 Darcy még mindig keservesen sírt,próbáltam nyugtatgatni de nem sok sikerrel.Meg néztem a pelenkáját de az tiszta volt. Harry mint egy pincsi kutya követett minket és beszélt a lányunkhoz,simogatta kezét.
-Szerintem éhes.-mondta -számomra még- szokatlanul kedvesen.
-Lehet.-néztem rá.
-Elő veszem a baba tápot, addig öltöztesd föl.-tettem ahogy mondta majd le mentem vele a konyhába.Be ültettem a etető táljába és elé raktam az ételét.
Mikor még midig sírt,és már legalább ötödjére dobta el az ételét ami eddig a kedvence volt,aggódva néztem Harryre aki eddig mellettem ült.
-Szerintem valami baja van.-jelentettem ki.
-Lehetséges.
-Vigyük el orvoshoz.
-Nem-mondta.
-Mi? Mi az hogy beteg a lányod és nem vihetjük orvoshoz?Ezt  mégis hogy képzeled?!-emeltem föl  a hangomat.
-Nekem nem lenne tanácsos mostanában városba menni,és a legközelebbi gyerek orvosi rendelő ott van,itt a faluban nincsen.És te  pedig nem teheted ki innen a lábadat. -újra össze tört bennem valami.És mi van a tegnap estével?
-Miért nem mehetek el innen? - kérdeztem megtörve. - Mi van az éjszakával? Neked semmit sem jelentett? Még mindig csak egy túsz vagyok? - kérdeztem suttogva a sírás határán.-Én azt hittem,hogy el simítottuk a gondjainkat,Mi van azzal amit mondtál este?És a csók?-leptem el őt a kérdéseimmel.A könnyek már meg állíthatatlanul folytak a szememből.
-De igenis jelentett nekem valamit!Méghozzá elég sok mindent.Nekem legalább is igen.-a végét már csak suttogta
-Tessék?
-Attól még, hogy nekem igen,neked nem biztosan.Csak félek,hogy el szöksz.
-Mi?Azt hiszed hogy nem szeretlek?Én tudom hogy nagyon sok mindent kell még be pótoljunk,de ez nem fog menni ,ha nem bízol bennem.
-Te sem bízol bennem!-vágta rá azonnal-láttam rajtad,tegnap hogy félsz tőlem.-mondta kis kutya szemekkel.Nem válaszoltam semmit,be állt közénk egy két perc kínos csend,de ezt Harry meg törte.
-Így van Louis?Félsz tőlem?
-Én..csak. vagyis ,hogy...egy kicsit..talán.
-Miért?
-Nem tudom.-motyogtam.Közelebb jött,hozzám és meg fogta az alkaromat,és gyengéden magához húzott.
-Nem kel félned,nem bántalak,ha teszed amit mondok.- a mondat utolsó felét már csak  nagyon halkan suttogta,azt hitte nem hallottam.Úgy döntöttem  jobb ha nem mondok semmit mert még a végén valami rosszat mondok.Tegnap este úgy éreztem,mintha teljesen gondtalanok  lennénk és nem is történt volna semmi rossz köztünk.Most viszont...
-Harry,a gyereknek akár  komoly gondja is lehet.Kérlek hagy vigyem el őt orvoshoz.Kélek!Azt mondtad szereted őt,akkor ezt tedd meg érte.-nagyot sóhajtott majd sokáig nézett a szemembe majd majd meg szólalt.
-Ígérd meg ,hogy vissza jössz.-a homlokát az enyémnek döntötte.
Bólintottam
-Mond ki!-parancsolt rám.
-Ígérem,csak mond meg hogy hova kell menünk.
-Rendben-ez után olyat tett amivel meg pecsételte a bizalmunkat egymás iránt.Bár az igazat meg vallva én még mindig félek tőke egy kicsit az előbbi kis el szólása miatt.
Meg csókolt.
Oly puhák voltak az ajkai,mint régen. Óvatosan mozgatta az övéit az egyében.Tökéletes lett volna ha én felőlem nem lettek volna kételyek Harry iránt.Olyan nyugodt volt.Olyan szép csend.N várjunk csak?Csend?Hisz az előbb még Darcy sírt.
Gyorsan el váltak ajkaink amint azt ő is föl fogta és oda kaptuk a tekintetünket ahol a lányunk etető széke volt.
Le volt hajtva a feje és már nem sírt.
Oda mentem hozzá Harryvel a nyakban.Óvatosan ki emeltem őt és föl emeltem hogy lássam az
arcát ami még mindig le volt hajtva.
-Darcy?Drarcy!DARCY!Harry nem lélegzik!-Ilyen félelmet még sosem éreztem.Azonnal kórházba kell vinnünk!
Harry!-Csak ezt tudtam hajtogatni a sokktól. Harry tisztábban tudott gondolkodni mint én mert ki kapta kezemből és el kezdte ütögetni a hátát.
Hozd a garázsból a kocsi kulcsot ott van az ajtó fölött!-kiáltott rám.Azonnal tetem amit  mondott és fél percen beül már a kezemben volt az életem értelme Harry pedig ezerrel hajtott a kórházba és  pórbált le nyugtatni engem-vagy magát- a szavaival.Nem sok sikerrel.
-Emeld meg a fejét és ütögesd  a hátát!-éreztem hangjában a félelmet.
10 percen belül a kórházban rohangáltunk orvost keresve.
-SEGÍTSEN VALAKI! A KIS BABÁNK NEM LÉLEGZIK!
-Erre jöjjenek!! rohant oda hozzánk egy nővér-Egy szobába vezettet minket sietve ahol egy orvos volt.
-Nem lélegzik! Segítsen!-kiabálta Harry.Darcy-t rá tették egy gurulós hord ágyra és ki rohantak vele egy műtőbe végig követtük őket.
-Mióta eszméletlen?-kérdezte az orvos
-Nem tudom..fél órája.-A műtőből úgy kellett minket ki rángatni.Vagy 2 órája ültünk Harry-vel a váróban.Én a vállán sírtam ő pedig csak maga elé meredve nézett.A gondolataim kavarogtak. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra hogy ez az én hibám,ha nem veszekszem Harry-vel hamarabb észre vettük volna.Ekkor egy fehér ruhás orvos lépett ki a műtőből.
-Önök Styles-ék?