7.rész

  Még mindig itt ülök a kanapén és nem tudom föl dolgozni amit Harry mondott miközben azt  hitte hogy alszok.
Szeret engem?És én miért örülök ennek ennyire?Hiszen, ha szeretnénk egymást akkor nem bántanánk egymást folyton.És nem  keserítenénk meg egymás életét.
Mát vagy 5 milliószor vissza játszottam a fejemben a szavait de még mindig nem  jutok egyetlen értelmes gondolathoz.
Ahogy ott üldögéltem vissza gondoltam az elmúlt 2 és fél év eseményire.
A veszekedésre,arra hogy meg fenyegettek,arra hogy önző voltam,arra hogy a szerelemért nem álltam ki,sosem fogom tudni meg bocsájtani magamnak.
Könnyek gyűltek a szemembe ahogy vissza gondoltam Harry csalódott és könnyes arcára.el árultam őt.De nem tehettem mást,vagy teszem amit mondanak vagy elveszik tőlem Darcy-t amint meg születik.
a gondolataimból Darcy sírása ébresztett föl.
Azonnal ki rohantam a nappaliból  föl az emeletre a lányom szobájába a hang irányába,Meg is találtam őket,  Darcy Harry  kezében volt  aki sírt ,ő peidig próbálta meg nyugtatni,nem sok sikerrel és beszélt hozzá.
-Annyira sajnálom Kicsim!Nem  akartam!Bocsáss meg!Véletlen volt!Csss!Ne sírj!
-Mit  műveltél vele te állat?!-kiállottam rá, rám kapta tekintetből amiből tiszta meg bánást és fájdalmat olvastam ki.Oda szaladtam hozzá és ki kaptam a kezéből a még mindig síró Darcy-t.
-É..Én nem akartam.Véletlen volt.Nem akartam fájdalmat okozni neki.-mentegetőzött
-Cssst!Ne sírj,itt vagyok Prüntyi ,itt vagyok.-Simogattam a kis buksiját,de vigasztalhatatlanul sírt tovább.
-Mi történt?-szegeztem Harry-nek a kérdést szúrós pillantással.
-M..Mi cs..csak játszottunk és föl emeltem és véletlenül be vertem a fejét az ajtófélfába.De teljesen véletlenül!-dadogtak könnyes szemekkel.Könnyek?Harry sír?Hol van az a durva és goromba Harry aki eddig köztünk élt?
Tudtam hogy nem direkt csinálta  ezért nem haragudtam rá már annyira,mint amikor be léptem a szobába.
Közelebb jött és meg ölelt minket fél kézzel a másikkal pedig a lányunkat simogatta és puszilgatta a fejét és  bocsánat kérően  motyogott neki.
Csak nézem őket,és nem  tudtam le venni róluk a szememet,olyan szeretettel fordult felé ,mint ahogy velem bánt 2 és fél éve.
Nem értettem ,hogy miért lett hirtelen ilyen kedves amikor  korában úgy bánt velünk,mint a kutyával.
Már vagy 20 perce álltunk össze ölelkezve amikor  észbe kaptam.
Harry ép engem ölel.Bele borzongtam a közelségébe.Már el is felejtettem milyen jó érzés.A teste melege és illata.Bódító.
Arra lettünk figyelmesek hogy a keserves sírást,halk szuszogás váltotta fel.El aludt.
-Tedd be a kis ágyába.-mondta nekem érzelem mentes hangon,majd ki menta szobából.
Csak álltam ott le meredve.kezdem unni  a hangulat ingadozásait.Az előbb még ölelget a másik percben pedig  már ugyan olyan goromba mint volt.
Le tettem Darcy-t az ágyába ,utána le mentem Harry-hez a konyhába.Épp valamit  csinált a tűzhelyen.felém sem pillantott.
Vajon hogy reagálna ,ha meg tudná,hogy ébren voltam amikor beszélgetett Darcy-val?
Közelebb sétáltam hozzá ,hogy meg nézzem mit csinál.a vizet forralta fel Darcy-nak.Meg dobban a szível a törődését látva.
Tudtam hogy kinek és mit csinál de a csönd kínzó volt ,ezért meg szólaltam.
-Darcy-nak?
-Ja.-Nahát, de bő beszédű valaki.
-Lehet egy kérdésem?-már most görcsölt  a hasam és izzadt a tenyerem.Csak biccentett válaszul.
Biztos tudni akarod Lous?-kérdeztem magamtól.Nagyon féltem a választól.De ha már rá szántam magamat akkor véghez viszem. Tudnom kellett a választ.
Szereted a lányunkat?-felém kapta tekintetét és  egy pillanatig csak nézett rám döbbenten,aztán a szemembe nézett mélyen és válaszolt.
-Igen,az életemnél is jobban.-hatalmas kő esett le a szívemről.Szereti.
Ez után olyat tettem amit azt hittem hogy sosem leszek képes többé,de ez még a kérdésné is jobban meg  döbbentett,azt hiszem mind a kettőnket.
Meg öleltem őt,és ő vissza ölelt.