14.rész

Emlékeztetőül :
És ekkor egy olyan ötletem támadt amit akkor még nem gondoltam volna hogy mekkora bajt okozok majd  magamnak.
Be ültem a vezető ülésbe és gázt adtam.

Körül belül 5 másod perce hajtok az úton csikorgó kerékkel mikor meg hallom Zayn ordítani. Egy pillanatra hátra fordulok és látom hogy be rohan a garázsban Harry a földre lökve aki fájdalmasan föl nyüszít.
Amennyire  csak tudom nyomom a gázt. A szívem a fülemben dübörög. Nem értem miért van nagyon - nagyon rossz érzésem. Egyik részem azért fáj mert félek hogy ha el kapnak újra akkor nagyon csúnyán meg bánom, talán Darcy t is el veszi tőlem. A másik felem pedig azért mert ott hagyom Harryt. NEM. Én nem szeretem őt.
Bántott engem.
Na ne! Ezt ne!
Egy féket terep járó jön közvetlen mögöttem, a kormány mögött Zayn ül mellette pedig Harry van akinek le  hanyatlik a feje.
Nem tűnik boldognak.
Meg próbál le taszítani az útról közben ordít hogy húzódnak le és akkor nem ver össze annyira.
Ne meg mit nem!
Még jobban a gázra lépek és próbálom egyenesen tartani a kocsit. Nrm túl nagy sikerrel. Be farolok az árokba színre be csapódotz a kocsi. Magamhoz szorítom  a lányomat és be csukom a a szememet.
Meg billen a kocsi de nem billen ki az egyensúlybol.
Ki nyitom a szememet és ki pattanok a kocsiból majd rohanni kezdek Darcy val a kezemben. Zayn természetesen utánam iramodik.
Az adrenalin az egyetlen ami energiát ad.
Fájó fenekemmel nem jutok túl messzire, zayn erősen meg fog és a hátamra lök.
Aztán már csak gyerek sírást hallok és  erős fájdalmas érzek az arcomon.
Ez után minden sötét.

Bazdmeg!
Lüktet a fejem és szörnyen sajok mindenem.
Hol vagyok? Egy biztos, valami puhán. Uhh! Ez egy ágy. Méghozzá egy nagy ágy. Oldalra fordítom a fejemet de bele ütközik valamibe. Egy test. Harry. A mellkasán van fejem, érzem erős szív dobogását, elmelkid és süllyed. Föl nézek én látom az arcát amely egy angyaléra
hasonlít.Halkan szószog. Hol van Darcy? Hirtelen föl ülök ami nem voltegy nagyon jó ötlet mert szörnyű fájdalom nyilal a deramba. Mi történt?
Miért vagyok meztelen. Gyorsan magamra húzom a takarót és körbe nézek a szobában. Jajj ugye nem? Ugye nem tette meg újra?
A szoba közepén van az ágy. Körbe a falon festmények és ablakok vannak. Van egy nagy szekrény is a falhoz tolva.
Halkan föl állok az ágyról és oda megyek a ruhás szekrényhez. Ki nyitom az ajtaját azzal a  szándékkal hogy ki vegyek valami ruhát. Teljesen ki tárom a fa ajtókat.
Ez nem egy ruhás szekrény.
Tele van fegyverekkel és kis fehér csomagokkal. Kokain.
Oh istenem csak jussak ki innen élve. Gyorsan be csukom a szekrény ajtókat. Hátrálok egy lépést de neki ütközik valakinek.
-Jó reggelt Loui. - suttogja  a fülembe, erzem a lehelletét a fülemben. Szorosan át ölel mikor meg ugrok a jelenlétére.
-Hol vagyunk és hol van Darcy? - kérdem kissé ingerülten.
-Ránk találtak és el kelett mennünk egy új házba. Alaszka egy eldugott helyén vagyunk. Darcy pedig a másik szobában, mellettünk . Fájnak? - mik fájnak? Ekkor jobbra fordít ahol rgy egész alakos tükör van és meg látom benne a meztelen testemet. Csupa zúzódás és vágás az egész. Az államnál, a mellkasom tele van ott vagasokat is találok. A combomnál is vannak. A farkam körül is vannak zúzódások és vágások. Amik úgy tűnnek mintha csak épphogy nem nyisszantották le péniszemet. Jajj...
Ki tette ezt? Zayn? Elképedve nézem a saját testemet. Ez gusztustalan...!
-Ugye Darcy jól van?
-Persze, őt nem bántotta Zayn. - szóval ő tette. Mert el szöktem. Így már nem ois volt igazán kedvem meg próbálni még egyszer, plusz így hogy Alaszkában vagyunk sem lenne olyan gyerek játék.
Cseszd meg!
-Miért vagyok pucér? - kérdem tőle félve.
-Mert le vetkőztettelek. Szeretem nézegetni a formás popsidat. - bele markolat az említett testrészembe. Föl nyögtem egy kicsit tettére.
-De Darcy-val vissza kell járnunk az ottani kórházba.
-Itt is vannak kórházak. De amúgy Katryn gyerek orvos. Ő látta el a sebeidet, velünk lesz egy ideig. De térjünk rá a lényegre.
Meg ne próbálj meg szökni meg egyszer. Nem akarom hogy bajod legyen .
Tudom hogy amit tettem az meg bocsájthatatlan. Tudom. Meg erőszakoltalak. - itt könnyek kezdtek gyűlni a szemében. Sír? - Egy szörnyeteg vagyok, meg értem hogy nrm szeretsz sem te sem senki. Darcy még nem ismer engem mert csak egy baba... Vele nem akarom el cseszni. Kérlek adj egy utolsó esélyt nekem. Tisztában vagyok vele hogy nem hiszed el, de én szeretek Louis. - szembe fordultam vele és minden ép eszemet félre téve meg szólatam.
-Meg kell ígérned hogy nem bántasz többé. - föl csillantak a szemei szavaim hallatán. Istenem Louis ne legyél ilyen ostoba! Mondta a belső hangom. De nem érdekelt.
-Én is szeretlek Harry.

13. rész

  

 Velem ellentétben Harry rögtön kapcsolt és ki rántotta a fiókot majd ki vette a pisztolyt onnan. Élesített aztán ki rohant a szobából a nappaliba ahonnan a hangok jöttek. Darcy! Mi van ha ő is veszélyben van? Nem törődve a tudattal hogy ha meg próbálok föl állni akkor nyilván rohadtul fog fájni a seggem, föl pattantam és igen ahogy azt gondoltam eszméletlen fájdalom nyilat a hátsómba. Össze rogyatam de föl is álltam azonnal, magamra kaptam egy alsó nadrágot és ki rohantam - már amennyire bicegve, fájó seggel lehetséges - egyenesen Darcy szobájába ahhoz szerencsére senki sem volt csak a lányom. Hatalmas sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Nincs baja. Oda bicegtem hozzá és ki vettem a kis agyából. Amint ki vettem el dobta a maciját és rám kacagott. Ó, kicsi lány ha tudnád mannyire nem vicces dolgok fojnak itt...
Darcyval a karomban hirtelen meg fordultam mikor meg hallottam a pisztolyok hangját. Egy üvöltés.
Harry.
Istenem ne! Ki rohantam a nappaliba, a szívem 580-nal vert, majd ki szakadt a mellkasomból. Még egy üvöltés, de ezúttal egy idegen hangtol származott. Mikor be értem a nappaliban a látvány le sokkolt.
Zayn lihegve feküdt a kanapék dőlve, pisztollyal a kezében. Le hunyta a szemeit és hátra döntötte a fejét.
Egy test feküdt a földön a saját vérében és nyögött egyet mire Harry bele lőtt még egyet. Össze rendeztem és össze szorították a szememet hogy ne lássam amint meghal. Hihetetlen, hogy Darcy még ilyenkor is halál nyugodt, egyszer sem sírt föl vagy esett pánikba, mint én. Csak nagy szemekkel nézett a másik apjára aki a földön ült véresen.
-Tarts ki! Le teszem Darcyt és segítek! - azzal el rohantam és tettem amit mondtam.
Harry ugyan ott volt ahol eddig hagytam, annyi különbséggel hogy Zayn fölötte környedt és a hátán feküdt.
Oda rohantam és le kuporodtam a fejéhez és föl raktam a combomra.
-Hazz! Hol fáj? Kérlek válaszolj! - nem tudom, miért aggódok érte ennyire, hisz bántott engem. A homlokát kezdtem simogatni.
-Van egy golyó a belső combján. Az vérzik. Hozd ide a kötszeres dobozt. Ott van a fürdő szobában a zuhany kabin mögött! - hadarta Zayn. Látszik hogy aggódik érte. Olyan hűségesek egymáshoz, mint a testvérek.
Azonnal cselekedtek és ki szaladtam a fürdőben. Be nyúltam a zuhanyzó elrejtett ki zugába, mikor egy hatalmas ordítás zengte be a házat.
Oh! Már értem,csak ki küldött hogy ne legyek ott mikor ki veszi a golyót. Istenem de cseszettül fájhatott ez neki.
A kötszeres doboz attól még kell szóval ki rangattam a helyéről és vissza rohantam vele.
Nem mondott semmit csak el vette a dobozt és ki vette belőle ami kelett, míg Harry csak csukott szemmel zihált az ölembe tett fejjel.
Míg Zayn el látta Harry sebét én nyugtati próbáltam őt. Néha föl sóhajtott és ki nyitotta a szemét. Rosszabb esetben föl kiáltott kínjában.
Nem értettem hogy miért érzem magam ennyire rosszul amiért Harry ilyen állapotban van. Szúrt a belsőm. Nehezen kaptam levegőt. Olyan volt mint a pánik rohamaim kezdte.
Le kell nyugatom magamat.
Mély levegőt. Belélegezni. Ki fújni. Belélegezni. Ki fújni. Belélegezni. Ki fújni...
Rendben. Meg vagyok... Nincs baj Louis.
-Kész. - mondta Zayn. - Tegyük föl a kanapéra. Segíts! Én fogom a felső testét. Az nehezebb... - mormogta, de én meg halottam. És rosszul esett. Mindenki gyengének tart.
Meg fogtam a lábát de ő még nem a hóna alatt. Mikor derék szögben próbáltam föl emeleti a lábát föl kiáltott fájdalmasan.
Gyorsan el engedtem.
-Bocsánat, nem akartam!
-Óvatosan! Ne hajlítsd be! Te szerencsétlen, idióta! - kiáltott rám Zayn, mire össze rezzentem.
-Ne beszélj így vele... - suttogta Harry.
-Ne haragudj. Nem akartam Harry. ..
-Vigyük. - jelentette be.
Ezúttal óvatosabban meg emeltük és föl raktuk a fekvő helyre. Kicsit nyögött de mást nem tett. A fenekem nem fájt kevésbé mint eddig de próbáltam nem mutatni.
-El kell tünnünk innen. Pakolj! - mondta fekete hajú fogva tartóm.
-M... Mi? Miért?
-Mert ránk találtak. Én rendezem a hullát. Te pakolsz. - bazd meg.. Ennyit a tervemről. Talán az úton meg loghatok valahogy. Harry mozgás képtelen. Zayn meg nem tud figyelni rám állandóan. Na! Ez jól jött.
De mégis kik találtak ránk? Azok akik bántani akartak Londonbol? Akiktől Harry el menekeített?
-Nem hallod? Takarodj csomagolni!!-kiáltott rám Zayn, már a hulla a hátán volt mikor ezt mondta. Föl siettem a lépcsőn a fájó fenkemmel és össze raktam Darcy cuccait, majd Harry ét is. Mivel nekem semmim sem volt mert hát senki sem figyelmeztetett hogy Harry el fog rabolni, pakoljak össze.
Le mentem az ajtóhoz - a seggét a sok járkálastól már mrg jobban fájt - a táskákkal és a lányommal aki el vot foglalva a keze be tuszkolásával a szájába. Nagyon cuki volt ahogy a pici öklét a pár fogas szájába próbálja be paszirozni. Közben hatalmas szemeivel Zayn - t nézte aki a cuccaival együtt föl kapta a miénket és ki viharzot a kocsihoz. Fel öltöztettem Darcy és én is föl vettem a kabátomat. Hihetetlen hogy Darcy milyen nyugodt. Mindig sikerül neki meg nyugtatnia engem. Mikor vissza ért a házba felém sem fordulva beszélt hozzám.
-Kifelé! Hozom Harry -t!
Ki mentem vele és Darcyval az ölében be ültem a kocsiba. 
Az adrenalin szintem szinte szárnyalt.
És ekkor egy olyan ötletem támadt amit akkor még nem gondoltam volna hogy mekkora bajt okozok majd  magamnak.

Be ültem a vezető ülésbe és gázt adtam...

12.rész

Ne feledjétek minimum 7 komment a komihatár! Sajnálom, hogy ilyen kis rövid lett de ne aggódjatok ez amolyan 'bevezető' rész egy cslekmen, hogy sorozat elindulásához. Jó olvasás! 

Au!
Ez az első gondolatom rögtön az után,hogy ki nyitottam a szememet és megmozdítottam a bal lábamat.
Meg próbáltam föl térképezni,hogy hol is vagyok.Egy biztos,valami puhán.Ez egy ágy,méghozzá Harry ágya,és ekkor minden bevillant.Könnyek gyűltek a szemembe.Minden egyes részletre tisztán emlékszem.Bár ne tenném.Rohadtul fáj a fenekem,a fejem is lüktet.Meg fordítva fekszek az ágyon a nyakamig be takargatva,úgy ahogy itt hagyott mi után legalább 5-ször belém élvezett. Összerezzentem az emlékre. Még mindig nem értem mi volt köztünk aznap este amikor ki öntöttük egymásnak a lelkünket. Azt mondta tud mindent és meg érti. Akkor miért kell most ilyennek lennie? Nem értem.
Egyet tudtam csak. Méghozzá azt, hogy innen ki kell jutni Darcy-val együtt. Minél messzebb Harry - től. Lehet hogy azt mondja szeret minket, de mégis csak bántani tud minket. Félre kell tennem a naiv Loist és be kell vallanom saját magamnak, hogy Harry akármi is mond, nem szeret engem.
Már csak egy terv kéne a szökéshez.
Francba hogy nrm figyeltem a kórházhoz vezető utat. Akkor legalább tudnám merre van a város és onnan tudnék útba igazítás kérni. Francokat...
Segítség nélkül nrm fog menni az biztos. Zayn-ből nrm hiszem hogy ki tudok szedni valamit. Hiszen Harry bűnttársa. Nem fog segíteni.
És ekkor meg világosodtam. Harryből kell ki szednem. Azt kell hinnie hogy bízok benne és ha már ez meg van akkor talán kapok egy kis útba igazítást, elég ha azt tudom meg hol van a város.
Ja és pénz is kéne. Hát ja... kéne.
A nagy gondolkodásomat az ajtó nyílása szakította meg, be lépett Harry és hatalmas ki sírt szemekkel nézett rá.
-Szia. - suttogta. Föl emeltem a fejemet.
-Szia. - kicsit hátrébb húzódtam az ágyon amikor a kezében lévő tálcával felém lépett majd le ült az agy szélére és felém tolta azt.
-Hoztam neked reggelit. - mondta halk, elcsukló hangon. - A kedvenceid. - Azért ez jól esett. Annyi év után is emlékszik rájuk. De természetesen ez semmin sem változatát. El szökök innen. El kell hinnie hogy bízok benne.
-Köszönöm. - föl akartam ülni de erős fájdalom hasított a fenekembe ezért bissza estem.
-Baszdmeg! - káromkodtam halkan.Ekkor olyan történ amire nem számítottam.
Harry zokogva borult a nyakam.
-Sajnálom, Louis! Nagyon-nagyon sajnálom. Nem voltam magamnál. Könyörgöm bocsáss meg. Szeretlek! - Istenem ez nehezebb lesz mint gondoltam. NEM! Csak hazudik! Már el határoztam magamat. CSAK elhitetem vele, hogy szeretem és bízok benne.
A tervemet szerint cselekedtem.
-Tudom Harry. Csss.. Én is szeretlek. - öleltem meg őt. Istenem de utálom magamat! Gyűlölöm magamat amiért ilyesmiben hazudok neki. Nem jatszadozhatok az érzelmeivel. Ezt semelyik ember nem érdemei meg.
-Köszönöm - hajolt el tőlem, hogy a szemembe nézhessen. A szemei könnyesek voltak és gyönyörűek. - Tényleg meg bocsátasz?
-Igen, meg. - ekkor Darcy föl sírt. Darcy?
-Majd én megyek.
-Hamarabb haza hoztad?
-Nem, már le telt a két nap. Nagyon sokat aludtál. - azt! Két napon keresztül aludtam? Ekkor két hatalmas puffanás hallatszott.
Harry és én is össze rezzentünk mikor a lövéseket egy ordítás követte.

Ütemezés

Kedves Olvasóim!
A részek körül belül hétvége tájékán lesznek.
 Viszont csak akkor ha legalább 7 ember kommentel.
Bocsánatot kérek azoktol akik lelkesen írják őket, nekik nagy köszönet.

11.rész

Emlékeztetőül
A parkolóban még bírtam valahogy de azonban  ahogy el indultunk ki tört belőlem a zokogás.
Harry félre húzódott egy keskeny útra majd ki kapcsolta az övemet és át ültetett az ölébe.
-Ne aggódj!Minden rendben van.Csak a gyógyszert kell szednie.Csss..-mondta  a nyakhajlatomba fúrt fejjel.
-Ez a te hibád...

-Tudom Louis ,hogy az én hibám.És hidd el hogy mindennél jobban bánt.Szörnyű apa vagyok...-könnyek gyűltek Harry szemében-Soha nem akartam rosszat neki mert ő a lányom és mindennél jobban szeretem.Kérlek ne haragudj rám elég ha én utálom magamat e-miatt,tudom hogy el csesztem és nagyon mérges vagy most rám de hidd el hogy jelenleg jobban gyűlölöm magamat mint te engem.-
-Meg próbálom de kell egy kis idő.
-Köszönöm,menjünk majd otthon beszélünk.Zayn már nincs ott.
-Oké-szipogtam,majd az ablak felé fordított fejjel  nézem a tájat-ami elég gyér volt-és Darcy-n kattogott az agyam.
Csak azt vettem észre hogy meg érkeztünk,és meg áll a kocsi.Harry meg simogatta a vállamat és egy puszit nyomott az orromra.Ki szálltam a kocsiból és föl mentem a lépcsőn.
Mikor már mind a ketten be értünk a jó meleg házban ki jelentettem ,hogy elmegyek zuhanyozni,ő csak nagy csillogó szemellek nézett rám.
Be zártam az ajtót-kilincsre-és meg engedtem a vizet-ennyit a zuhanyzásról-majd le vetkőztem .Meg akadt a tekintetem a vágásaimon amik már be gyógyultak nagyjából a combomon,de a csuklómon még picit heges volt.Vissza a emlékeztem arra hogy ugyan ezt csináltam 15 éves koromban is -tudom,hogy nem megoldás és azt is hogy semmit sem old meg-,ekkor derült ki hogy meleg vagyok és az eddig is borzalmas kapcsolatom az apámmal még többet romlott,össze ver amikor meg látta hogy egy fiú kezét fogom és el pirulva puszilgatom a száját,aztán csak ver s ver és vert egészen addig amíg Harry ki nem mentett onnan 4 év szenvedés után.Eleinte nem volt kedves velem,sőt...Kedve szerint bántott és erőszakolt meg,mindig azzal fenyegetett ,hogy vissza a visz  az apámhoz.Természetesen ezt nem  akartam ezért inkább el viseltem hogy minden este meg dug.Körül belül egy évig ment ez így ,de aztán egy vallomás mindent meg változhatott.
Be léptem a kádba és el süllyedtem a habok között.Körül belül  fél órát lehettem bent amikor kopogtak az ajtón.Harry meg sem várta,hogy be engedjem  már bent is volt.Még szerencse  ,hogy sok volt a hab különben meg látott volna meztelenül.Nem mintha szégyelltem volna amim van mert nem épp egy átlagos méret,de azért két év telt és újra hozzá kéne szokjak.
Közelebb jött és le ült a kád szélére.
-Van egy ötletem amivel föl dobhatnánk a hangulatot...-mondta sejtelmes.Ezt most nem értem.Hogy mit akar?
-Mi?-dadogtam.Föl állt és le vette a pólóját magáról,ezzel föl fedve tetoválásait és  izomos testét .
-Mit csinálsz?-csúsztam följebb a kádban és nyeltem egyet.Én ezt nem akarom.Le tolta a nadrágját is és már csak  egy igen szűk boxerben állt előttem.Ki pattantam a kádból és ki rohantam a fürdőből,be Harry hálójába.Be akartam zárni az ajtót de egy láb meg akadályozta és ki nyitott majd be is jött .
-Harry ne!-mondtam félénken,de csak közelebb jött hozzám és meg akart csókolni de el fordítottam a fejem ennek ellenére ő erőszakosan meg fogta az államat és maga felé fordított és le dugta a nyelvét a torkomon.Vadul falta az ajkaimat miközben én meg próbáltam ki szabadulni a szorításából.
Hirtelen nem a jelenben voltam hanem  múltban amikor még csak sex-re kellettem neki és többször is meg erőszakolt,és tudtam hogy semmi értelme fizika erővel próbálkozni mert sokkal erősebb nálam.
el kezdett tolni az ágy felé majd le lökött rá .-Kérlek Harry,ne!Én ezt nem akarom!-sikoltottam ,de kicsit sem érdekelhette mert rám feküdt és továbbra is erőszakosan csókolt .Le nyúlt és ki csatolta az övemet.Ne!Ez cseszettül fájni fog.El vált a az ajkaimtól és le rángatta a nadrágomat.amint újra beszéd képes lettem könyörögni kezdtem és érveket hoztam föl hogy miért ne tegye.Nem érdekelte.
Elő vett egy bilincset és egy....egy...mű..faszt.Na nem!Nem!A-a!amint meg látta hogy szabadulni próbálok a bilincsel hozzá kötözte a kezemet az ágy támlájához.sikoltoztam és kapálóztam ,kérleltem hogy ne tegye de nem érdekelte.Elő vette a síkosítót.Aztán  úgy tűnt nem felel meg neki  póz amiben vagyok, ezért ki kapcsolt a bilincset és kis harc árán de le nyomott az ágyra.Hason feküdtem előtte a fejemnél tartott az ágyon,mozdulni sem tudtam, sét nyitott a a lábaimat és be síkosítózta a be járatomat.
El uralkodott rajtam a félelem.Ez nagyon fog fájni.Több mint 2 éve senkivel sem voltam. Harry méretétől is el szoktam,tehát csak annyit tudtam tenni hogy meg próbáltam el lazulni és nem érzni a fájdalmat ami pár pillanaton belül meg is érkezett.Föl nyomta 2 ujját.Föl ordítottam fájdalmamban,de semmit sem tudtam tenni ezen kívül el kezdte mozgatni őket ,majd társított hozzá még egy ujját.sírtam fájdalmamban és kérleltem,hogy fejezze be de meg sem rezzent .Tudtam hogy ennél még csak rosszabb lesz.Hirtelen el tűntek a z ujjai és éreztem,hogy valami mást hejez a fenekemhez.
Ekkor egy eddiginél is erőseb és feszítőbb fájdalom következett.Zokogtam,de már mozogni nem tudtam.
Föl adtam,azt tesz velem amit akar.
Ki be húzogatta bennem a kemény tárgyat,mint rá jöttem a játék szer az.Nem tudom menyi idő telt el csak az vettem észre hogy ki veszi belőlem és föl áll az ágyról.azt hittem végre békén hagy,de tévednem kellet mert csak le vette a boxerét és óvszer nélkül  be pozicionálta magát és egy hirtelen döféssel bennem is volt.sokkal jobban fájt,mint az eddigiek.De már csak zokogni tudtam és görcsösen szorítani  a paplani.Föl pillantottam a szemébe ami ki volt tágulva.a pupillái olyanok voltak,mint aki legalább 10 tonna LSD-t be nyomott.Ó Istenem!Harry totál be van állva.nem tudja mit csinál.Lehet,hogy nem is fog emlékezni ere az egészre.Erőteljesen mozgott bennem,miközben csak arra tudtam gondolni,hogy amikor ki fog józanodni, sokkal nagyobb bűntudatot  fog érzeni,mint én most fájdalmat.

10.rész

Emlékeztetőül
-Nem lélegzik! Segítsen!-kiabálta Harry.Darcy-t rá tették egy gurulós hord ágyra és ki rohantak vele egy műtőbe végig követtük őket.
-Mióta eszméletlen?-kérdezte az orvos
-Nem tudom..fél órája.-A műtőből úgy kellett minket ki rángatni.Vagy 2 órája ültünk Harry-vel a váróban.Én a vállán sírtam ő pedig csak maga elé meredve nézett.A gondolataim kavarogtak. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra hogy ez az én hibám,ha nem veszekszem Harry-vel hamarabb észre vettük volna.Ekkor egy fehér ruhás orvos lépett ki a műtőből.
-Önök Styles-ék?

Azonnal föl pattantunk,szinte egyszerre amint ki jött az orvos a műtőből.

-Jól van?Mi baja volt?Hagy menjek be hozzá!Kérem!-öntöttem el kérdéseimmel szerencsétlen doktort.
-Igen, mi vagyunk azok-mondta Harry halál nyugodtan,mégis hogy képes ilyen higgadt maradni egy ilyen helyzetben?
-Az első kérdésem az lenne,hogy az utóbbi körülbelül fél évben milyen körülmények között volt a pici?
-Velem volt,fél éve velem él.-mondta Harry és a kezemért nyúlt de én el húztam,mert eszembe jutott mit tett velem fél éve.Az orvos rám pillantott majd vissza Harry-re.aki nyelt egyet.Ideges?
-És önnek milyenek az élet körülményei,Mr.Styles?
-Rendben vannak, nem szenvedek hiányt semmiben-rám nézett hatalmas csillogó tehén nagyságú szemeivel,úgy éreztem hogy ezzel akarja tudatni velem,hogy meg érti miért húztam el a kezemet.
-Jó,következő kérdés.Rendesen táplálják a gyereket?Pontosabban ,tudnak elég tápanyagot és vitamint biztosítani számára?-pillantott mind a kettőnkre. Harry-re néztem mert hát neki kel tudnia a választ hiszen vele volt az utóbbi fél évben Darcy.
-Kérem őszintén válaszoljanak ,mert ezzel csak Drcy-nak ártanak.
-Igen,rendesen kapott ételt.-vakargatta a tarkóját.
-3 óránként evett?
-Nem,...ömm..olyan 5-6.-mondta Harry kissé zavartan.-De  nem mutatta,hogy éhes lenne,nem sírt vagy ilyesmi..ööö...mert ha az lett volna akkor azt jelezte volna,nem?-az orvos szeme el kerekedett majd meg szólalt.
-Mondja hogy maga ennél sokkal jobb szülő,kérem!-mondta felé  nézve,félre pillantottam Harry-re akin látszott ,hogy szörnyen zavarban van és szeretne le keverni egyet az orvosnak.-Attól még hogy nem jelzi ,Istenem hisz ő egy baba mégis hogy jelezni? attól még nem azt jeleni hogy nem éhes.Ennie kellett volna 3 óránként!Istenem.Jó,erre még vissza térünk. Harmadik kérdés.Szedte a gyógyszerét?
-Milyen gyógyszert?-kérdezte Harry,látszott rajta hogy semmit sem ért.  Amikor el lopta tőlem már nem nagyon jöttek rá  fulladás rohamok és ezért el lehetett hanyagolni az orvosságot.
-Nem szedte a gyógyszert fél évi?!-kérdezte hitetlenkedve.-Normális? Egyáltalán miért volt önnel fél évig,ha még csak vigyázni sem tud rá?!-Harry-n láttam hogy nagyon kevés választja el a verekedéstől.
-Most ki oktat minket vagy segíteni akar a babánkon?-kérdezte gorombán.
-Természetesen a második. Teh...
-A lényeget!Jól van?
-Jobban lesz.Bent kell tartanunk meg figyelésre pár napig aztán vissza kell állnia a gyógyszer szedésére és a vitaminokra és a rendes táplálkozásra.-a mondat végét mát Harry-hez intézte.
-Csak egy fulladás roham volt.Ne aggódjanak nem lesz baja csak vissza kéne jönniük úgy-nézett a lapjára-egy havonta ellenőrzésre.Jó hogy hamar be hozták ,mert ha ne m tették volna sokkal komolyabb   baj is lehetett volna.a kollégám el mondja önöknek a további dolgokat amíg én végzek még pár ellenőrzést.-mondat majd meg sem várta,hogy meg köszönhessük el tűnt,és föl váltotta egy másik orvos,aki föl írta a gyógyszert és vitaminokat amiket ezentúl szednie kell Darcy-nak,aztán be engedett minket hozzá.Meg engedte hogy pár percig be menjünk hozzá.
Be rontottam a kórterembe amin látszott hogy gyerekek fogadására van és  meg  láttam a lányunkat egy kis baba ágyban feküdni ,az arcán lélegeztető volt. Hallatszott a kis szuszogása.Emelkedett a mellkasa.El szorult a szíves a látványtól.Oda álltam fölé és könnyes szemekkel kezdtem beszélni hozzá.
-Szia Prünty!Hogy vagy?Nagyon meg ijesztettél minket,tudod?De most már minden rendben lesz ne aggódj!Szeretlek!Még pár napig itt leszel,de ne aggódj csak pár nap,gyorsan el telik majd.-Harry mögém jött és meg fogta a vállamat és a hátam mögül beszélt  Darcy-hoz.
-Szia.-nyújtotta oda kezét az alvó babának és meg simogatta a ki testét.
-Ennyi volt,menjenek haza .legközelebb 2 nap múlva találkoznak,szóval búcsúzzanak el.-dugta be a fejét az orvos.
-Mi?Nem jöhe...
-Nem.most pedig menjenek mert le járt a munka időm.mutatott az órájára.
-Goromba  fasz...-motyogta Harry.
-Parancsol?-kérdezte a doki
-Goromba  fasz!-mondta hangosabban.azzal el hagytuk a termet és ki mentünk a kocsihoz.A parkolóban még bírtam valahogy de azonban  ahogy el indultunk ki tört belőlem a zokogás.
Harry félre húzódott egy keskeny útra majd ki kapcsolta az övemet és át ültetett az ölébe.
-Ne aggódj!Minden rendben van.Csak a gyógyszert kell szednie.Csss..-mondta  a nyakhajlatomba fúrt fejjel.
-Ez a te hibád...

9.rész

Reggel,Darcy sírására keltem.
Mi után ki bontakoztam Harry karjai közül,azonnal föl tápászkodtam,de egy kar vissza rántott.
-Harry,sír a gyerek.-erre csak morgott valamit ,de aztán föl kelt és ő is oda jött Darcy-hoz aki immár a karjaim között volt.
Éjszaka,semmi sem történt Harry és köztem,még csak nem is csókolóztunk-azon a szájra puszin kívül amit álmomban kaptam-,és természetesen nem a lányunkkal egy szobában fogunk szeretkezni.Mondjuk én nem is akarok még.szerintem ez még túl korai lenne.Még mindig van  egy kis félelmem Harry iránt.Talán ezért is nem  kezdeményezett egyikünk sem csókot,érezhette rajtam hogy még vannak kételyeim.
 Darcy még mindig keservesen sírt,próbáltam nyugtatgatni de nem sok sikerrel.Meg néztem a pelenkáját de az tiszta volt. Harry mint egy pincsi kutya követett minket és beszélt a lányunkhoz,simogatta kezét.
-Szerintem éhes.-mondta -számomra még- szokatlanul kedvesen.
-Lehet.-néztem rá.
-Elő veszem a baba tápot, addig öltöztesd föl.-tettem ahogy mondta majd le mentem vele a konyhába.Be ültettem a etető táljába és elé raktam az ételét.
Mikor még midig sírt,és már legalább ötödjére dobta el az ételét ami eddig a kedvence volt,aggódva néztem Harryre aki eddig mellettem ült.
-Szerintem valami baja van.-jelentettem ki.
-Lehetséges.
-Vigyük el orvoshoz.
-Nem-mondta.
-Mi? Mi az hogy beteg a lányod és nem vihetjük orvoshoz?Ezt  mégis hogy képzeled?!-emeltem föl  a hangomat.
-Nekem nem lenne tanácsos mostanában városba menni,és a legközelebbi gyerek orvosi rendelő ott van,itt a faluban nincsen.És te  pedig nem teheted ki innen a lábadat. -újra össze tört bennem valami.És mi van a tegnap estével?
-Miért nem mehetek el innen? - kérdeztem megtörve. - Mi van az éjszakával? Neked semmit sem jelentett? Még mindig csak egy túsz vagyok? - kérdeztem suttogva a sírás határán.-Én azt hittem,hogy el simítottuk a gondjainkat,Mi van azzal amit mondtál este?És a csók?-leptem el őt a kérdéseimmel.A könnyek már meg állíthatatlanul folytak a szememből.
-De igenis jelentett nekem valamit!Méghozzá elég sok mindent.Nekem legalább is igen.-a végét már csak suttogta
-Tessék?
-Attól még, hogy nekem igen,neked nem biztosan.Csak félek,hogy el szöksz.
-Mi?Azt hiszed hogy nem szeretlek?Én tudom hogy nagyon sok mindent kell még be pótoljunk,de ez nem fog menni ,ha nem bízol bennem.
-Te sem bízol bennem!-vágta rá azonnal-láttam rajtad,tegnap hogy félsz tőlem.-mondta kis kutya szemekkel.Nem válaszoltam semmit,be állt közénk egy két perc kínos csend,de ezt Harry meg törte.
-Így van Louis?Félsz tőlem?
-Én..csak. vagyis ,hogy...egy kicsit..talán.
-Miért?
-Nem tudom.-motyogtam.Közelebb jött,hozzám és meg fogta az alkaromat,és gyengéden magához húzott.
-Nem kel félned,nem bántalak,ha teszed amit mondok.- a mondat utolsó felét már csak  nagyon halkan suttogta,azt hitte nem hallottam.Úgy döntöttem  jobb ha nem mondok semmit mert még a végén valami rosszat mondok.Tegnap este úgy éreztem,mintha teljesen gondtalanok  lennénk és nem is történt volna semmi rossz köztünk.Most viszont...
-Harry,a gyereknek akár  komoly gondja is lehet.Kérlek hagy vigyem el őt orvoshoz.Kélek!Azt mondtad szereted őt,akkor ezt tedd meg érte.-nagyot sóhajtott majd sokáig nézett a szemembe majd majd meg szólalt.
-Ígérd meg ,hogy vissza jössz.-a homlokát az enyémnek döntötte.
Bólintottam
-Mond ki!-parancsolt rám.
-Ígérem,csak mond meg hogy hova kell menünk.
-Rendben-ez után olyat tett amivel meg pecsételte a bizalmunkat egymás iránt.Bár az igazat meg vallva én még mindig félek tőke egy kicsit az előbbi kis el szólása miatt.
Meg csókolt.
Oly puhák voltak az ajkai,mint régen. Óvatosan mozgatta az övéit az egyében.Tökéletes lett volna ha én felőlem nem lettek volna kételyek Harry iránt.Olyan nyugodt volt.Olyan szép csend.N várjunk csak?Csend?Hisz az előbb még Darcy sírt.
Gyorsan el váltak ajkaink amint azt ő is föl fogta és oda kaptuk a tekintetünket ahol a lányunk etető széke volt.
Le volt hajtva a feje és már nem sírt.
Oda mentem hozzá Harryvel a nyakban.Óvatosan ki emeltem őt és föl emeltem hogy lássam az
arcát ami még mindig le volt hajtva.
-Darcy?Drarcy!DARCY!Harry nem lélegzik!-Ilyen félelmet még sosem éreztem.Azonnal kórházba kell vinnünk!
Harry!-Csak ezt tudtam hajtogatni a sokktól. Harry tisztábban tudott gondolkodni mint én mert ki kapta kezemből és el kezdte ütögetni a hátát.
Hozd a garázsból a kocsi kulcsot ott van az ajtó fölött!-kiáltott rám.Azonnal tetem amit  mondott és fél percen beül már a kezemben volt az életem értelme Harry pedig ezerrel hajtott a kórházba és  pórbált le nyugtatni engem-vagy magát- a szavaival.Nem sok sikerrel.
-Emeld meg a fejét és ütögesd  a hátát!-éreztem hangjában a félelmet.
10 percen belül a kórházban rohangáltunk orvost keresve.
-SEGÍTSEN VALAKI! A KIS BABÁNK NEM LÉLEGZIK!
-Erre jöjjenek!! rohant oda hozzánk egy nővér-Egy szobába vezettet minket sietve ahol egy orvos volt.
-Nem lélegzik! Segítsen!-kiabálta Harry.Darcy-t rá tették egy gurulós hord ágyra és ki rohantak vele egy műtőbe végig követtük őket.
-Mióta eszméletlen?-kérdezte az orvos
-Nem tudom..fél órája.-A műtőből úgy kellett minket ki rángatni.Vagy 2 órája ültünk Harry-vel a váróban.Én a vállán sírtam ő pedig csak maga elé meredve nézett.A gondolataim kavarogtak. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra hogy ez az én hibám,ha nem veszekszem Harry-vel hamarabb észre vettük volna.Ekkor egy fehér ruhás orvos lépett ki a műtőből.
-Önök Styles-ék?