13. rész

  

 Velem ellentétben Harry rögtön kapcsolt és ki rántotta a fiókot majd ki vette a pisztolyt onnan. Élesített aztán ki rohant a szobából a nappaliba ahonnan a hangok jöttek. Darcy! Mi van ha ő is veszélyben van? Nem törődve a tudattal hogy ha meg próbálok föl állni akkor nyilván rohadtul fog fájni a seggem, föl pattantam és igen ahogy azt gondoltam eszméletlen fájdalom nyilat a hátsómba. Össze rogyatam de föl is álltam azonnal, magamra kaptam egy alsó nadrágot és ki rohantam - már amennyire bicegve, fájó seggel lehetséges - egyenesen Darcy szobájába ahhoz szerencsére senki sem volt csak a lányom. Hatalmas sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Nincs baja. Oda bicegtem hozzá és ki vettem a kis agyából. Amint ki vettem el dobta a maciját és rám kacagott. Ó, kicsi lány ha tudnád mannyire nem vicces dolgok fojnak itt...
Darcyval a karomban hirtelen meg fordultam mikor meg hallottam a pisztolyok hangját. Egy üvöltés.
Harry.
Istenem ne! Ki rohantam a nappaliba, a szívem 580-nal vert, majd ki szakadt a mellkasomból. Még egy üvöltés, de ezúttal egy idegen hangtol származott. Mikor be értem a nappaliban a látvány le sokkolt.
Zayn lihegve feküdt a kanapék dőlve, pisztollyal a kezében. Le hunyta a szemeit és hátra döntötte a fejét.
Egy test feküdt a földön a saját vérében és nyögött egyet mire Harry bele lőtt még egyet. Össze rendeztem és össze szorították a szememet hogy ne lássam amint meghal. Hihetetlen, hogy Darcy még ilyenkor is halál nyugodt, egyszer sem sírt föl vagy esett pánikba, mint én. Csak nagy szemekkel nézett a másik apjára aki a földön ült véresen.
-Tarts ki! Le teszem Darcyt és segítek! - azzal el rohantam és tettem amit mondtam.
Harry ugyan ott volt ahol eddig hagytam, annyi különbséggel hogy Zayn fölötte környedt és a hátán feküdt.
Oda rohantam és le kuporodtam a fejéhez és föl raktam a combomra.
-Hazz! Hol fáj? Kérlek válaszolj! - nem tudom, miért aggódok érte ennyire, hisz bántott engem. A homlokát kezdtem simogatni.
-Van egy golyó a belső combján. Az vérzik. Hozd ide a kötszeres dobozt. Ott van a fürdő szobában a zuhany kabin mögött! - hadarta Zayn. Látszik hogy aggódik érte. Olyan hűségesek egymáshoz, mint a testvérek.
Azonnal cselekedtek és ki szaladtam a fürdőben. Be nyúltam a zuhanyzó elrejtett ki zugába, mikor egy hatalmas ordítás zengte be a házat.
Oh! Már értem,csak ki küldött hogy ne legyek ott mikor ki veszi a golyót. Istenem de cseszettül fájhatott ez neki.
A kötszeres doboz attól még kell szóval ki rangattam a helyéről és vissza rohantam vele.
Nem mondott semmit csak el vette a dobozt és ki vette belőle ami kelett, míg Harry csak csukott szemmel zihált az ölembe tett fejjel.
Míg Zayn el látta Harry sebét én nyugtati próbáltam őt. Néha föl sóhajtott és ki nyitotta a szemét. Rosszabb esetben föl kiáltott kínjában.
Nem értettem hogy miért érzem magam ennyire rosszul amiért Harry ilyen állapotban van. Szúrt a belsőm. Nehezen kaptam levegőt. Olyan volt mint a pánik rohamaim kezdte.
Le kell nyugatom magamat.
Mély levegőt. Belélegezni. Ki fújni. Belélegezni. Ki fújni. Belélegezni. Ki fújni...
Rendben. Meg vagyok... Nincs baj Louis.
-Kész. - mondta Zayn. - Tegyük föl a kanapéra. Segíts! Én fogom a felső testét. Az nehezebb... - mormogta, de én meg halottam. És rosszul esett. Mindenki gyengének tart.
Meg fogtam a lábát de ő még nem a hóna alatt. Mikor derék szögben próbáltam föl emeleti a lábát föl kiáltott fájdalmasan.
Gyorsan el engedtem.
-Bocsánat, nem akartam!
-Óvatosan! Ne hajlítsd be! Te szerencsétlen, idióta! - kiáltott rám Zayn, mire össze rezzentem.
-Ne beszélj így vele... - suttogta Harry.
-Ne haragudj. Nem akartam Harry. ..
-Vigyük. - jelentette be.
Ezúttal óvatosabban meg emeltük és föl raktuk a fekvő helyre. Kicsit nyögött de mást nem tett. A fenekem nem fájt kevésbé mint eddig de próbáltam nem mutatni.
-El kell tünnünk innen. Pakolj! - mondta fekete hajú fogva tartóm.
-M... Mi? Miért?
-Mert ránk találtak. Én rendezem a hullát. Te pakolsz. - bazd meg.. Ennyit a tervemről. Talán az úton meg loghatok valahogy. Harry mozgás képtelen. Zayn meg nem tud figyelni rám állandóan. Na! Ez jól jött.
De mégis kik találtak ránk? Azok akik bántani akartak Londonbol? Akiktől Harry el menekeített?
-Nem hallod? Takarodj csomagolni!!-kiáltott rám Zayn, már a hulla a hátán volt mikor ezt mondta. Föl siettem a lépcsőn a fájó fenkemmel és össze raktam Darcy cuccait, majd Harry ét is. Mivel nekem semmim sem volt mert hát senki sem figyelmeztetett hogy Harry el fog rabolni, pakoljak össze.
Le mentem az ajtóhoz - a seggét a sok járkálastól már mrg jobban fájt - a táskákkal és a lányommal aki el vot foglalva a keze be tuszkolásával a szájába. Nagyon cuki volt ahogy a pici öklét a pár fogas szájába próbálja be paszirozni. Közben hatalmas szemeivel Zayn - t nézte aki a cuccaival együtt föl kapta a miénket és ki viharzot a kocsihoz. Fel öltöztettem Darcy és én is föl vettem a kabátomat. Hihetetlen hogy Darcy milyen nyugodt. Mindig sikerül neki meg nyugtatnia engem. Mikor vissza ért a házba felém sem fordulva beszélt hozzám.
-Kifelé! Hozom Harry -t!
Ki mentem vele és Darcyval az ölében be ültem a kocsiba. 
Az adrenalin szintem szinte szárnyalt.
És ekkor egy olyan ötletem támadt amit akkor még nem gondoltam volna hogy mekkora bajt okozok majd  magamnak.

Be ültem a vezető ülésbe és gázt adtam...