12.rész

Ne feledjétek minimum 7 komment a komihatár! Sajnálom, hogy ilyen kis rövid lett de ne aggódjatok ez amolyan 'bevezető' rész egy cslekmen, hogy sorozat elindulásához. Jó olvasás! 

Au!
Ez az első gondolatom rögtön az után,hogy ki nyitottam a szememet és megmozdítottam a bal lábamat.
Meg próbáltam föl térképezni,hogy hol is vagyok.Egy biztos,valami puhán.Ez egy ágy,méghozzá Harry ágya,és ekkor minden bevillant.Könnyek gyűltek a szemembe.Minden egyes részletre tisztán emlékszem.Bár ne tenném.Rohadtul fáj a fenekem,a fejem is lüktet.Meg fordítva fekszek az ágyon a nyakamig be takargatva,úgy ahogy itt hagyott mi után legalább 5-ször belém élvezett. Összerezzentem az emlékre. Még mindig nem értem mi volt köztünk aznap este amikor ki öntöttük egymásnak a lelkünket. Azt mondta tud mindent és meg érti. Akkor miért kell most ilyennek lennie? Nem értem.
Egyet tudtam csak. Méghozzá azt, hogy innen ki kell jutni Darcy-val együtt. Minél messzebb Harry - től. Lehet hogy azt mondja szeret minket, de mégis csak bántani tud minket. Félre kell tennem a naiv Loist és be kell vallanom saját magamnak, hogy Harry akármi is mond, nem szeret engem.
Már csak egy terv kéne a szökéshez.
Francba hogy nrm figyeltem a kórházhoz vezető utat. Akkor legalább tudnám merre van a város és onnan tudnék útba igazítás kérni. Francokat...
Segítség nélkül nrm fog menni az biztos. Zayn-ből nrm hiszem hogy ki tudok szedni valamit. Hiszen Harry bűnttársa. Nem fog segíteni.
És ekkor meg világosodtam. Harryből kell ki szednem. Azt kell hinnie hogy bízok benne és ha már ez meg van akkor talán kapok egy kis útba igazítást, elég ha azt tudom meg hol van a város.
Ja és pénz is kéne. Hát ja... kéne.
A nagy gondolkodásomat az ajtó nyílása szakította meg, be lépett Harry és hatalmas ki sírt szemekkel nézett rá.
-Szia. - suttogta. Föl emeltem a fejemet.
-Szia. - kicsit hátrébb húzódtam az ágyon amikor a kezében lévő tálcával felém lépett majd le ült az agy szélére és felém tolta azt.
-Hoztam neked reggelit. - mondta halk, elcsukló hangon. - A kedvenceid. - Azért ez jól esett. Annyi év után is emlékszik rájuk. De természetesen ez semmin sem változatát. El szökök innen. El kell hinnie hogy bízok benne.
-Köszönöm. - föl akartam ülni de erős fájdalom hasított a fenekembe ezért bissza estem.
-Baszdmeg! - káromkodtam halkan.Ekkor olyan történ amire nem számítottam.
Harry zokogva borult a nyakam.
-Sajnálom, Louis! Nagyon-nagyon sajnálom. Nem voltam magamnál. Könyörgöm bocsáss meg. Szeretlek! - Istenem ez nehezebb lesz mint gondoltam. NEM! Csak hazudik! Már el határoztam magamat. CSAK elhitetem vele, hogy szeretem és bízok benne.
A tervemet szerint cselekedtem.
-Tudom Harry. Csss.. Én is szeretlek. - öleltem meg őt. Istenem de utálom magamat! Gyűlölöm magamat amiért ilyesmiben hazudok neki. Nem jatszadozhatok az érzelmeivel. Ezt semelyik ember nem érdemei meg.
-Köszönöm - hajolt el tőlem, hogy a szemembe nézhessen. A szemei könnyesek voltak és gyönyörűek. - Tényleg meg bocsátasz?
-Igen, meg. - ekkor Darcy föl sírt. Darcy?
-Majd én megyek.
-Hamarabb haza hoztad?
-Nem, már le telt a két nap. Nagyon sokat aludtál. - azt! Két napon keresztül aludtam? Ekkor két hatalmas puffanás hallatszott.
Harry és én is össze rezzentünk mikor a lövéseket egy ordítás követte.